Sziasztok!

Ismét rossz idő van, bentrekedtem, ezért úgy gondoltam, hogy ideje hírt adni magamról

Olyan sok minden történt az elmúlt két hétben, hogy nem is tudom, hol kezdjem...menjünk szépen sorban:

Először is Anya unokatestvérének, aki Ausztráliában él, ezúton is még egyszer gratulálunk házasságkötése alkalmából és már nagyon várom a másodunokatesót!!!!!!!!

Mozgás:

Ezügyben nem sokat fejlődtem, mert az egyedül járást nem igazán presszionálom, pedig Anya szerint már egész jól menne...egyszer ki is próbáltuk, hogy Anya nem a kezemet fogta, hanem egy faágat, én meg az ágnak a másik végét és szépen léptem is egy párat. Aztán mikor észrevettem, hogy átvertek, akkor lecsüccsentem. Valahogy ezt azóta nem merem újra csinálni. Néhány másodőercig az állás is megy, de ezt sem igazán van kedvem gyakorolni, egyszer a játszótéren próbálgattam, amikor Anya letett a mászóka oldalához, hogy kapaszkodjak meg és álljak, de én nem kapaszkodtam. Egyszer meg a babakocsit fogtam éppen, amikor Anya elővette a pohárkámat, hogy kérek-e inni. Nos, erre nem lehetett nemet mondani, úgyhogy két kézzel megmarkoltam és már szürcsöltem is. Csak azt nem vettem észre, hogy közben egyedül állok  A napokban pedig az lett a mániám, hogy mindenhová fel kell mászni, utána meg azonnal le kell mászni, és ez nemcsak a lépcsőre igaz, hanem pl. a kanapéra is, folyton ezt játszuk Anyával...kis segítséggel felmászok, aztán meg háttal szépen lemászok és így tovább.

Evés:

Egyre nagyobb az étvágyam, biztos a sok mozgástól van, most a kedvencem a sonka és a tészta. A kenyeret nem szeretem, azt mindig átdobálom a tányérom egyik részéből a másikba, aztán meg a földre. Ha elfogyott a tányéromból a kaja, akkor meg elég ennyit mondanom: "Ni, ké", mint " Nincs, kérek", és már kapom is a repetát, nyami  Tegnap este Anya bepróbálkozott egy kiflivel, gondolta, hátha ezt megszeretem, kicsit elnyammogtam, de aztán inkább visszaadtam, ma reggel már nem is kellett egyáltalán. Egy-egy falatnál azt is mondom, hogy "ham" (ezt Anyáéktól hallottam, amikor azt akarták, hogy a kezemben lévő hamit bekapjam). Ma reggel pedig jól megleptem Anyát, épp reggeliztünk, a jól megszokott sajt-sonkát, amikor kicsúszott a számon, hogy "finti", vagyis fincsi Aztán mi volt még evésügyben...ja igen, tegnap reggel ettem kis kolbászt is (én úgy mondom "kóbá"), de azóta annyira nem jön be.

Kb. egy hete kaptam egy zöld poharat, nagyon szeretem, főleg azért mert lehet belőle úgy inni, mint a nagyok  Most már ott tartok, hogy már egyedül tartom és meg is döntöm, ha kell és úgy iszok. Persze előfordul, hogy néha mellécsorog meg a végén Anyának el kell kapni a poharat, amikor végeztem, mert különben eldobom, de ezen is javítok még majd.

Az evéssel összefüggésben van még valami: a szám körül 2-3 hete piros pöttyök jelentek meg, állítólag ekcéma, pénteken voltunk doki néninél, aki adott rá krémet (én úgy mondom "kjé"), pár kenés után már szinte alig látszik. Persze mondanom sem kell, ahogy megláttam a doki nénit, azonnal görbült a szám...hiába, az a múltkori oltás elég rossz emlékeket hagyott bennem...az pedig, hogy mitől volt az a pár pötty, még nem tudjuk, vagy az egy éves kor felett adható tápitól vagy a tojástól vagy esetleg a szülinapi epres tortámtól?!?!?! Pedig abból alig ettem!!! Na mindegy, most mindháromtól el vagyok tiltva, talán a héten elkezdjük megint az új tápit, meglátjuk, hogy reagálok rá

Beszéd, beszédértés:

Ezen a téren viszont sokat fejlődtem ám  Anya szerint olyan az agyam, mint egy szivacs, mindent magába szív...nem értem, miért mondja ezt, én csak mindenfélét motyogok az orrom alatt, folyton dumálok a játékaimhoz, mindent megismétlek, aztán néha Anyáék azt hiszik, hogy épp azt a szót mondtam, amit ők akartak hallani  Újabban a következőket tanultam: hapti (hapci), kóbá (kolbász), töpe vagy tyüpe (törpe), tápi (ezt már szépen kimondom), kö (könyv), kuká (kuka), csüccs, zo (zongora), gombi vagy gombo (gomb), ki (Kisvakond), ma (Malacka), mi (Micimackó), cum vagy cumpi (cumi), na (nadrág), sa (sapka), u (újság), pipi (pisi, ezt akkor mondom, ha Anya pisil és hallom ), hoppá (ha valami leesik, sokszor mondom), kukk (imádok kukucsolni), kedvenc szavam a Tünde, ezt gyakran ismétlem, olyan szép dallama van, másik kedvencem a NEM, amit már szép tisztán kimondok és a fejemet is rázom hozzá . Hát igen, kezdem feszegetni a határokat, akkor is azt mondom, hogy nem, ha valamit szeretnék, szegény Anyáék, próbáljanak kiigazodni rajtam  Egyébként már tudom, hogy mit nem lehet, ha épp ahhoz van kedvem, akkor mondom, hogy "nem" és már csinálom is...sajnos Anyáék kezdenek kiismerni, és tudják, hogy nemcsak úgy gyakoroltam ezt a szót, hanem valami tiltott dolgot csinálok és ilyenkor azonnal ott teremnek valami új trükköt kell kitalálnom

Ezenkívül még a következőket tanultam:

Mit mond a boci? "búvá" (mostanában sok szó után á betű jön, pl. kép = képá - a szerk.)

Mit mond a kutya? "vauvau"

Mit mond a cica? "mi"

Mit mond a liba? "gágágá" 

Mit mond a holló? "kákáká" (ez onnan jött, hogy a Tündétől kapott könyvben már megismerem a hollót, mondom is, hogy "ho")

Mit mond a tyúk? "koko" (mint kotkodács)

Mit mond a kacsa? "háhá"

Mit mond a csacsi? "iáiá"

Hogy hívnak? "Fanti" (mint Fancsi)

Hogy fúj a szél? ilyenkor fújok

Hogy alszik Fanni? ilyenkor leteszem a fejem az ágyban, mintha aludnék  (tudom, ez nem beszédhez kapcsolódik, de már ezt is értem...)

Kérsz vizet? "ké" és már iszom is

Fanni, csüccs a székedbe - ilyenkor spurizok az etetőszékhez és másznék is bele

Az ugyan nem beszéd, de már tudom, hol van a szobám, hol a lépcső, hogy a szobámba a lépcsőn kell felmenni és azt is tudom, hogy hol pancsizunk, hol vannak a kacsák és hol cseréljük ki a pelust (fürdőszoba), oda is találok teljesen egyedül

A következő testrészeimet már meg tudom mutatni: fej vagy buksi, haj, száj, nyelv, fül, kéz, láb, popó, meg tudom, hogy hol a pelus és a sok pisi.

Ja, igen, és már azt is tudom mondani, hogy köszönöm ("kö"), csak állítólag nem jól használom...nem értem, miért, mert én úgy használom, mint Apáék...ha valamit odaadok nekik, akkor szokták mondani, így én is akkor mondom. Állítólag nem ilyenkor kell, úgyhogy ezen még van mit fejleszteni

Alvás:

Alvásügyileg nagyjából jó híreim vannak, az esetek nagy részében átalszom az éjszakát, vagy csak egyszer ébredek, úgyhogy végre kipihent vagyok. Nappal pedig annyi felfedeznivaló van, hogy nincs időm aludni, néhány napig csak egyszer aludtam egy órácskát, de kezdek visszaszokni a kétszer egy órára....hiába, így azért jobban bírom este a pancsi előtti időszakot.

Most hétvégén pedig nagy esemény volt, érdi mamáéknál aludtam, míg Anyáék kerti partin voltak egy kollégájuknál. Jó kislány voltam, este háromnegyed nyolctól reggel fél hétig aludtam  Júliusban meg esküvőre mennek Anyáék, akkor majd hatvani mamáéknál fogok aludni, majd igyekszem akkor is jó kislány lenni

Időtöltés:

Múlt hétvégén egész jó idő volt, ezért sokat voltunk kint az udvaron, Anyáék tettek-vettek, takarítottak a nagy vihar után, meg sövényt nyírtak, tegnap virágágyást csináltak, virágokat ültettek. Én mindezt a babakocsiból néztem, nagyon érdekes volt, hogy mit csinálnak, milyen szerszámokat használnak stb. Már piknikeztünk is, én pedig kipróbáltam a homokozót, igaz, még homok nincs benne, de azért jól eljátszottam benne   Nézzétek csak:

Az udvart is elkezdtem felfedezni, megmásztam minden lépcsőt ezerszer, megismerkedtem a kerti törpével és a fűvel, Apával fogócskáztunk a fűben, meg sokat hintáztam. Egész sok kép készült közben, gyorsan teszek is fel párat:

A héten voltunk Ringatón is, itt volt egy csomó baba és anyuka és egy néni, aki nagyon szépen és nagyon hangosan énekelt és mondókázott. Élveztem nagyon, főleg a sok-sok cipőt, amit rendezgetni lehetett. Mondtam is közben, hogy "ci" és "nem"  Remélem, a héten is megyünk!!!!

Tényleg, játszótéren is voltunk, ahol megismerkedtem a csúszdával, most már imádok csúszdázni ("csussz", én így mondom).

Egyéb:

Már 79 centi vagyok tegnapi mérés szerint, a súlyomat sajnos nem tudom.

Imádok odabújni Anyához és Apához, néha pedig kicsit harapok is, de ez biztosan csak a fogacskáim miatt van, mert mostanában eléggé mocorognak, folyton folyik a nyálam akarva-akaratlanul...a doki néni szerint még nem jönnek, de én érzem, hogy nagyon készülnek...

Anyával mostanában nagyon sok harcot vívunk, én csak zokniharcnak hívom, mert én folyton le akarom venni a zoknim, Anya meg folyton visszaadja...nem kevés sírás szokott lenni belőle, nem értem, minek kell úgy ragaszkodni ahhoz a fránya zoknihoz, jobb szeretem a kezemben tartani

Végül pedig íme néhány fotó kemmántárral:

- Anyával kicsit zongoráztunk, négykezest játszottunk  utána pedig megpróbáltam letakarni a zongorát...nem értem, miért nem sikerült

- megnéztem, mi van a kukában

- utálom a kéztörlést

- egyik nap ilyen szép kacsát ettem

- "kö", így jelzem, hogy olvsagatnék kicsit

- én is szelektíven gyűjtöm a hulladékot, épp a papírokat viszem

- megérkeztünk

Ennyi voltam mára, puszi mindenkinek:

Fanni