Sziasztok!

Már régóta tervezek jelentkezni, de ez a hirtelen beköszöntött jó idő miatt folyton kint rohangálok. Igen bizony, jól olvassátok, rohangálok  de erről kicsit később, mert ennél sokkal nagyobb esemény történt: június 4-én éjjel megszületett Emese unokatesóm . Állítólag nagyon szép baba, 2950 grammal és 55 centivel jött erre a világra, ezúton is gratulálunk!!!! Keresztanyuék és Emese is jól van, ma már otthon alszik a kicsi lány. Fura, eddig én voltam a legkisebb a családban, erre tessék...azt hiszem, szoknom kell ezt az új helyzetet. Szóval kedves Emese, Hozzád szólok: légy nagyon jó kislány, aludj sokat, ne sírj sokat (csak ha nagyon muszáj  ), egyél sok-sok tejcsit és kitartást ehhez a meleghez (bár úgy tudom, hogy Te ennél még melegebbhez vagy szokva ). Hamarosan talizunk!!!

Szóval rohangálás: az történt, hogy május 31-én, közel négy hónappal a felállás után megtettem első, kissé bizonytalan lépteimet a tükörben lévő baba és Anya között. Aztán ezt megmutattam Apának is, esténként múlt héten folyton Anya és Apa között sétálgattam, egyiktől a másikig. A nagy áttörés igazándiból ezen a héten történt, most már ugyanis egész biztosan megyek két lábamon. Csak néha esek el, de akkor gyorsan odamászok valamihez vagy valakihez, felállok és már megyek is tovább. Most már nemcsak személyhez megyek oda, hanem akkor is elindulok, ha valami érdekes tárgyat látok, amit meg akarok vizsgálni (játék, lépcső, küszöb). Sőt, fordulni is tudok és nem veszítem el az egyensúlyomat  az egy helyben állást ezen a héten kezdtem gyakorolni, amikor séta közben két játékot is szeretnék megvizsgálni, ilyenkor megállok, toporgok egy helyben és mindkét kezemben egy-egy játék  na jó, ezt sokáig azért még nem bírom, de már egyre jobban megy.

A járást már annyira jól érzem, hogy tegnap babakocsi nélkül mentünk vásárolni a központba, itt megfogtam Anya és Apa kezét (vagy csak egyikükét) és így mentünk. Igaz, általában arra, amerre én akartam, mert különben sírás-rívás volt...hát igen, most próbálom feszegetni a határokat  eddig egész jól megy, de sajnos Anyáék kezdenek rájönni, hogy ez csak hiszti (meg már el is árulom nekik...ha megkérdezik, "Fanni, mit szoktál csinálni?", akkor mondom, hogy "hiszi",. azaz hiszti ). Azért tegnap végül kaptam egy másik babakocsit, kicsi, könnyű, ezzel sokkal jobb lesz majd sétálni menni, könnyebb Anyának tolni

A mozgás más formáit is kezdem gyakorolni ám:

1. a kanapéra mászást pár napja próbálgatom, de ma először egyedül is sikerült. Annyira sikerélményem volt, hogy többször egymás után is megcsináltam. Sőt, már lefelé is egész jól megy. Néha előrevetném magam, de ilyenkor Anya megfog, leültet, onnan pedig már ügyesen lemászok háttal előre (értitek, ugye? )

2. a lépcsőzés még mindig nagy kedvenc, lefelé pedig a kanapéhoz hasonlóan jövök. Ha a tetején épp járok, akkor lefelé lépnék, de ilyenkor Anya elkap, leültet, aztán háttal előre lemászok

Nem semmi fejlődés másfél hét alatt, ugye? Márpedig ez még nem minden  a beszédet is igyekszem tökélyre fejleszteni, a héten már háromszótagú szavakat is mondtam, igaz, még csak utánozva. Első ilyen szavam a fűnyíró volt (fűnyínyó), utána jött az üdítő (ezt gyönyörűen tisztán mondta - a szerk.), sőt, egyik este a törölközőt is megismételtem (tözözözö, ebben az volt a különleges, hogy ugyan nem tiszta, de négy szótagot mondott ő is - a szerk.) Már tudom, hogy csinál a madár (csicsi, mint csip-csip), a bagoly (hu) és a kecske (meme, mint mek-mek). Apa megtanított hapcizni is, így kell: ha-ha-ha-hapci és itt a végén le is kell hajtani a fejemet  Apáéknak a legjobban a "gatya" szót megismétlő próbálkozásom tetszett, annyira nevettek rajta, hogy többször is mondtam: "gatya, gatya...". Aztán ilyenkor ha valamit többször próbálok kimondani, akkor a sokadik próbálkozásra már rá sem lehet ismerni a szóra  Van egy másik szó is, amit tudok és a jelentését is tudom, ez pedig a "kaki". Ezt akkor szoktam mondani, ha épp kakiltam, így Anyáék tudják, hogy peluscsere kéne, mert odalent bűzbomba van. Egyszer vagy kétszer már sikerült előtte is mondani (amikor még csak kell). Már megismerkedtem a bilivel is, szeretek vele játszani, emelgetni, forgatni, de állítólag nem erre való, hanem ráülni, meg is mutatták meg rá is ültettek már, de valahogy nekem nem tetszett, gyorsan fel is álltam róla. Úgyhogy most egy kis pihi van ezen a téren, de a kaki után azért igyekszem szólni

Mondókák, gyerekdalok: ebből is hallottam már egy párat, néhányra pedig már csinálok is valamit: a hintázásnál a Hinta-palinta van, meg a zsip-zsup, a végén zsupsz-szal, ezt én is mondom (sőt, van hogy nem várom meg a dal végét ). Ma már a cipőmet is hintáztattam a cipőfűzőnél fogva és mondtam is hozzá, hogy hinta  Aztán ott van a kerekecske-gombocska, aminél az egyik kezemmel bőködöm a másik tenyeremet. Aztán ott van a kerekecske-böködőcske-simogatócska-csattanócska, ezt is van amikor csinálom, de a csattanócska a végén nagyon tetszik, mindig mondom, hogy "csatt" már előbb is  Aztán mi is van még...ja igen, a legújabb a sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, ennek az elején mondom, hogy "sétá", a végén meg hogy "csüccs" és le is csüccsenek (vagy inkább térdelek, mert onnan gyorsabb felállni és újra játszani a mondókát ). Most több nem jut eszembe...

 A hétvégén Hatvanban voltunk, ahol megünnepeltük Tündi névnapját, ezúton is boldog névnapot!!!!! Sokat játszottunk, meg sokat beszélgettünk, de legfőképpen sokat sétáltunk kint az udvaron és bent is. És képzeljétek, már tudok háromig számolni. Ha azt mondják, hogy "Számoljunk", akkor mondom, hogy "egy", "'ketyö", hávo". Na jó, azért nem mindig sikerül, de ha épp olyan kedvem van és más nem tereli el a figyelmem (pl. a járás...), akkor már megy a dolog

Ezen a héten Apa is itthon volt, úgyhogy a jó idő beköszöntével nagyon sokat voltunk kint az udvaron. Anyáék tettek-vettek, kicsit rendezkedtek, rendet raktak, én pedig a kiságyamból figyeltem őket és játszottam vagy épp sírdogáltam, hogy velem is foglalkozzanak már egy kicsit  Egyik nap állítólag egy szúnyog is megcsípett a csuklómon...lehet...az biztos, hogy nagyon viszketett és folyton vakargatni kellett a fogaimmal...ez annyira jól esett...de gyorsan elmúlt. Ez a meleg idő egyébként eléggé megvisel, ha alszom, akkor folyton melegem van, mindig vizes a hajam...nem is értem, hogy miért, hiszen nem is pancsizunk állandóan

 Végül néhány fotó:

- segítek én is porszívózni (vagyis ahogy én mondom, zizizni ):

- a sok mozgástól estére jól elfáradok, pancsi közben nemcsak az álmosság látszik, hanem a nagy hajam is

- Apa és én

- fele ki, fele be

- már így is üldögélek

- szia, baba, puszi

- tiltott zóna

- vajon mit nézek ilyen elmerülten??? Hát persze, hogy a tévét

Egyelőre ennyi, hamarosan megint jelentkezem, mert van még néhány fotó, de azt még meg kell szereznem Apától...

Addig is puszi mindenkinek:

Fanni