Sziasztok!

Ismét rengeteg mesélnivalóm, kezdem is gyorsan szépen sorban...természetesen a már megszokott módon, témakörönként:

Mozgás: az utóbbi hetekben rájöttem, hogy nemcsak a földön lehet menni-menni-mendegélni, hanem fel is lehet mindenre mászni  Nem igazán értem, hogy ilyenkor miért mondják, hogy nem szabad, ha már egyszer olyan magas vagyok  Ezen kívül a motorozás is nagy kedvencem lett, már úgy száguldozok vele, hogy Anya alig tud utolérni . A homokozást pedig egy hete szerettem meg, amikor is elkezdtem rendeltetésszerűen használni a lapátot, így most már a lapáttal szépen megtöltöm a vödröt...mostanság mindig csak homokoznék, kár, hogy már olyan hideg van kint

Szeretek valami alatt átbújni vagy szűk helyen átpréselődni, ezt általában Anya lába között szoktam gyakorolni

Beszéd: az az igazság, hogy ebben ismételten megint sokat fejlődtem, ahogy azt már megszokhattátok. Most már úgy kell engem lelőni, annyit dumálok, folyton mondom-mondom-mondom a magamét . Szerencsére Anya mindent ért, így most már el tudom mondani, hogy mit szeretnék. És hogy miket beszélek? Hát...mindent...mindent mondok, amit csinálok, mindent ismétlek, amit hallok és mondókákat is segítek befejezni (elég ha párszor hallom, már egy részté tudom is ),a ragozást is gyakorolom, már értem és használom a birtokos szerkezeteket (Apának a cipője), értelemszerűen válaszolok a kérdésekre (pl. ki ment haza? mamáék, mit csinál Apa? dolgozik, mit csinál a kutya? kerítést, mit csinál a kerítéssel? fest stb.). Egyszer a következő párbeszéd is elhangzott érdi mama és köztem (vagy valami hasonló, már nem emlékszem pontosan ):

Én: Megnézzük Apáékat.

Mama: Kiket nézünk meg?

Én: Megnézzük őket.

Végül pedig úgy tűnik, nálam már 16 hónaposan elkezdődött a "Mi ez? Mi van ott?" korszak. Nagyon gyakran kérdezem ezt, főleg ha valamiről nem tudom, mi az.

Oltások: ismét voltunk doki néninél, ahol megkaptam a prevenar nevű oltás utolsó adagját, nem is igazán sírtam, csak közvetlenül előtte és utána, egyébként pedig már egészen kezdem megszeretni ott, még játékok is vannak, amikkel lehet játszani, így utána nem is akartam hazajönni...legközelebb csak 18 hónaposan kell mennem, ami állítólag két hónap múlva lesz...nem tudom, mikor van az, de Anyáék megígérték, hogy szólni fognak, nehogy elfelejtsek menni  A mérés szerint még mindig 10,6 kiló vagyok, de itthon is mértem ám magam, azóta már meghaladtam a 10,7 kilót és 87-88 centi magas vagyok

Alvás: ezzel is minden rendben, már csak egyszer alszom napközben, ennek hossza pedig eléggé változó, 40 perctől három óráig minden előfordult már...ez utóbbit jobban szeretem, mert utána sokkal kipihentebb vagyok, de ha egyszer előbb felébredek, akkor a visszaalvás már nem megy  hiába, ha egyszer annyi teendőm van, minek aludjak annyit?! Egyébként is, az éjszakákat már szépen átalszom, nagy ritkán ébredek fel egyszer, általában 11 órát egyben lehúzom

Én is segítek: Anya persze nagyon szerette volna napközben, hogy sokat aludjak, mert egy mega füvesítési projektet vittek véghez, amihez az én közreműködésem is kellett volna (azzal, hogy alszom és hagyom Anyát dolgozni)...néha engedtem is ennek a kérésnek, de azért inkább én is segíteni akartam, ezért gyorsan felébredtem  Merthogy szeretek segíteni, bármi legyen is az, a lényeg, hogy pakolni lehessen  Segítettem például a kikapált fűcsomókat zsákba pakolni, aztán mindig segítek Anyának megteríteni az asztalt, kiviszem a tányéralátéteket a helyükről az asztalra, evés után meg vissza a helyükre. De a mosásnál is szoktam segíteni, bedobálom a szennyest a mosógépbe, a tiszta ruhákat leszedem a szárítóról, meg színek szerint válogatom a ruhákat...ja nem, ezt Anya szokta én meg jól összekeverem . A héten érdi mamáéknál is segítettem a téli tüzifát pakolni (persze csak az ici-pici darabokat - a szerk.).

Bilizés: ezzel is szépen haladunk, bár még elég ad hoc a dolog, néha sikerül, néha nem. Reggel már egész magas a találati arány, de már olyan is előfordult párszor, hogy

szóltam, hogy "kaki" vagy hogy "pisi jön". Ilyenkor van ám rohanás a bilire, de általában a nagy öltözködés végére már telerakom a pelust

Játékok: legújabb játékaim az előző napló óta, amelyekkel szívesen játszom: szeretek legózni, igaz, ez még általában az Anyáék által megépített vár szétszedését jelenti, de eddig már kétszer rájöttem, hogy én is építhetek, ekkor Anya segítségével jó magas tornyot építettem. Olyat is szoktunk játszani, hogy Apa várat épít, én meg belerakom az állatokat vagy a garázsba az autót. Legújabb kedvencem a hatvani mamáéktól kapott puzzle memória kártyák, egy órányi játék után már majdnem mindet felismerem és néhányat már párba is tudok állítani (pl. az egér szereti a sajtot, a nyuszi szereti a répát, a kisasszony - királykisasszony - a kastélyban lakik stb.). Ja és majdnem lemaradt, rákaptam a rajzolásra is, általában Anya rajzol, de ha épp olyan kedvem van, akkor én is firkantok oda valamit .

Kezdek ismerkedni a számítógéppel is, legalábbis ott szoktam minden nap megnézegetni az "ájjakatokat", vagyis az állatokat, már szinte mindet felismerem, pedig jó sokan vannak . (ez két olyan ppt, amely a házi- és vadállatokat mutatja be egy-egy képpel és hanggal, ezeket ismeri fel Fanni - a szerk.)

Nem szeretem továbbra sem a kutyákat és a motorokat, ezektől félek is, ilyenkor mindig mondom, hogy "ugat", meg "hangos", meg "nem bánt", meg "messze-messze" (itt mutatom is a kezemmel, hogy messze).

Utazás: mostanában egészen sokat utaztam, szeptemberben kétszer is voltam Hatvanban, egyszer Anyáék esküvőn voltak (erről bővebben Emese blogjában olvashattok, mert én csak hallomásból hallottam a híreket), aztán pedig Anyáék utaztak el Galyatetőre kicsit pihenni, úgyhogy két hétvégét a mamáéknál voltam. Igyekeztem jó kislány lenni, hogy Anyáék büszkék legyenek rám, úgyhogy itt nem mutattam meg nagyon a hisztis oldalamat (pedig ilyen is van ám, főleg ha otthon vagyok).

Fotókat most nem tudok feltenni, mert valami miatt nem engedi, de ígérem, hogy holnap egy újabb naplóbejegyzésben pótolni fogom. 

Puszi mindenkinek:

Fanni