Sziasztok!

Hosszú idő után  ismét itt vagyok és ismét hoztam sok-sok fotót, nézegessétek és olvasgassátok sok szeretettel. Annyi minden történt legutóbbi jelentkezésem óta, hogy most pontokba szedve, semmilyen logikai sorrendet sem követve fogom leírni, ami eszembe jut ...

- az előző naplómban írtam, hogy már 13 fogam van, nos, úgy tűnik, a doktor néni rosszul látta, mert azóta sem látszik a 13., így még mindig 12 foggal ékeskedem, de már nagyon nyűglődök a szemfogakkal, gyakran előkerül a rágóka

- az utcánkban az egyik házat már nyár óta felújítják, minden séta közben megállok és elidőzök ott, nézem, mi történik. Egy ilyen séta közben a bácsik (mint később kiderült) épp betont kevertek a betonkeverővel, én álltam-álltam-álltam, persze tátott szájjal, egyszer csak megszólaltam: "majomkejék", azaz malomkerék...hát igen, arra hasonlított, de Anya kijavított, hogy az betonkeverő...ezt nem tudtam, hova tenni, megint csak álltam és néztem, aztán végül megkérdeztem: "Mit csinájnak a bácsik?"  Mire Anya szépen elmagyarázta nekem.

- a fenti séta alkalmával a szomszéd utcában találkoztunk egy kislánnyal (3-4 éves forma lehetett -  a szerk.), aki az apukájával épp sepregették össze a leveleket. Annyira meglepődtünk, hogy pár percig csak álltunk egymással szemben, mire én megmutattam a kislánynak, hogy megy a katona és a törpe, utána pedig táncolni kezdtem...erre a kislány is utánozni kezdett , erre az apukája: "Tornaóra? "

- amint az a fentiekből kiderült, már meg tudom mutatni, hogy megy a katona, hogy megy a törpe és a tengerész, milyen magas az óriás és milyen kicsi a törpe, illetve már tudok talicskázni is ...ez utóbbi még csak 3-4 lépés erejéig, de már ez is szép, állítólag

- beszédben is szépen fejlődök, mindent megjegyzek elsőre (szinte) és utána szépen használom is a dolgokat, kérdésekre egész mondatban felelek (pl. kié a sál? Anyáé a sál), persze folyton dumálok vagy mondókázok, már nagyon sokat tudok belőlük, megszámolni is nehéz lenne...a Gyerekdalok és Mondókák cd-ről is már kezdem kívülről tudni a dalokat és mondókákat. Az egyes szám első személlyel még azért hadilábon állok, de néha meglepem Anyáékat egy-egy mondattal, hogy örüljenek kicsit . Az egyik ilyen jeles (talán az első) esemény volt, amikor Anya kereste az egyik ceruzámat, amivel rajzolni szoktam és mondta is, hogy "hová raktad a ceruzádat? hová raktad a ceruzádat?", mire én is elkezdtem keresni és mondtam is hozzá: "hová raktam a ceruzámat? hová raktam a ceruzámat?"  persze én tudtam, hogy hol van, ilyenekre nagyon jól emlékszem (mármint, hogy mit hol hagyok el a lakásban), így ha keressük, egész gyorsan megtalálom . A másik ilyen nevezetes esemény múlt hétvégén történt, amikor ebédnél kérdezték Anyáék, hogy éhes vagyok-e, mire én azt feleltem, hogy "Én is éhes vagyok" .

- mozgásban is fejlődtem ismét, 5-10 centis lépcsőfokot vagy járdaszegélyt már egyedül megmászok, fel is és le is, ilyenkor már nem kérek segítséget. Ja, és erről jut eszembe, otthon a lépcsőn már nemcsak felfelé, hanem lefelé is egyedül megyek, persze szigorúan háttal, ahogy hatvani mama mutatta (ezt azóta is mondom hozzá ).

- hétvégén nagy esemény volt a családban, Emese baba keresztelőjére voltunk hivatalosak. Anya és Apa lettek a keresztszülők. A keresztelő Istentisztelettel volt egybekötve, amit azért én elég nehezen viseltem (mármint azt, hogy csendben kell lenni ). Az első 10-15 perc után (azaz a keresztelőt magát azért még megvártam) kezdtem hallatni a hangomat, amikor a bácsi, aki épp beszélt azt mondta, hogy van egy másik terem is, ahol kihangosítva lehet őt hallgatni és akkor én tudok játszani is, azaz finoman kitessékeltek minket, én azóta is mondom, hogy "kidobtak ", úgyhogy érdi mamával ott töltöttük a hátralévő időt, aztán utána kint találkoztunk a többiekkel. Emese állítólag jól viselte a dolgot, szép csendben nézelődött, majd aludt is egyet . Mindez után ebédre mentünk Petiékhez, ahol sokan-sokan összegyűltünk, én pedig élveztem, hogy mindig figyel rám valaki és lehet produkálni magam...persze ezt meg is tettem, be nem állt a szám, a mondóka repertoáromból is előadtam a Hinta-palintát és az Ec-pec kimehetsz kezdetűt. Aztán aludtunk is egyet Emesével. Nagyon jól sikerült a nap, gratulálunk még egyszer Emesének és keresztanyuéknak és köszönünk szépen mindent (nagyon finom volt az ebéd, a kedvencem a Gina által sütött süti volt, nyamm-nyamm-nyamm ). Sok fotót sajnos nem csináltunk, de íme néhány (1. Gina, Emese, Anya és én, sajnos Apával és Petivel nem sikerült fotót csinálni...; 2. természetesen itt is megtaláltam az újságtartót, meg is néztem, mi jó olvasnivaló van benne; 3. Emese fülbevalót kapott tőlünk, reméljük, tetszeni fog; 4. a templom külön termében - sekrestye - épp kekszet eszem, hiába, megéheztem, no):

- a mai nap nagy eseménye, hogy Anya kicsit kidekorálta a ruháimat, az történt ugyanis, hogy ez egyik szép piros nadrágomat együtt mosta a rucijaimmal és sajnos eléggé (nagyon...) kiengedte a színét ...remélem, azért sikerül helyrehozni kicsit a dolgot, mert nem mindegyik ruhadarab tetszik (néhány egész jó lett )

- a héten Anya csinált adventi naptárat, így Apa és én is minden nap kapunk valami apróságot...én is aktívan részt vettem az előkészületekben, jó nagyokat aludtam nappal, hogy elkészüljön december 1-re , gyorsan le is fotóztattam Anyával:

Az első ajándékom egy hóemberes kifestő volt, amit én azonnal kezelésbe is vettem és telefirkáltam

- ja és a legfontosabb hír ki is maradt, bár ezt kedves Magyarországon élő olvasóim már tudják, hogy megérkezett a tél és lehullott az első (és már a második) hó (is). Nem sokáig maradt meg, ezért kinti fotót nem sikerült még csinálni, de azért néhány fotóval szolgálhatok ebben a témában is (1. Anya engedélyével a konyhapultról nézem, ahogy Apa lapátolja a havat; 2. naponta többször is megnézem a hóesést; 3. friss hó a friss füvön):

- imádok mesét olvasni, ha valamit többször hallok, akkor már magamtól is mondom (pl. a Tücsök és a hangya meséjéből kb. 10 olvasás után már mondtam részleteket)

- a legózás (duplo legoval) továbbra is nagy kedvenc, ezzel már egyedül is képes vagyok eljátszani, akár 10-15 percig is

- egyik nap segítettem Anyának takarítani, mindenhol letörölgettem (Anya meg ahelyett, hogy segített volna, csak fotózott és fotózott és fotózott )

A végén megpihentem és kicsit rajzoltam:

Nos, azt hiszem a végére értem a mondandómnak, hamarosan ismét jelentkezem a Hírekben, hiszen 19 hónapos leszek .

Puszi:

Fanni