2011.01.24. 13:52, csillazoli
Sziasztok!
Jegyzeteim alapján (hiába, annyi a teendőm, hogy nem sok minden más fér a buksimba ) igyekszem összefoglalni az elmúlt hetek eseményeit. Remélem, a hírek között mindenki megtalálta a legutóbbi, 20 hónapos státuszjelentésemet. Ha nem, akkor uccu neki, nézzétek meg azt is, sok érdekességet olvashattok ott is rólam.
A január egész mozgalmas volt, de a folytatásban sem fogok unatkozni, az már biztos. Megünnepeltük érdi mama születésnapját és névnapját, Peti 30. szülinapját, annyi sok-sok emberrel találkoztam, hogy én próbáltam megjegyezni a neveket, de nem igazán sikerült, bocsika mindenkitől . A hétvégén pedig megyünk Hatvanba, két hetet ott leszünk, úgyhogy biztosan nem fogok unatkozni, mindig lesz, aki foglalkozzon velem .
Szegény Apa elég sokat dolgozik mostanság, még hétvégén is, tegnap is szinte egész nap nem láttam, a gép előtt ült...remélem, azért hamarosan vége lesz ennek a nagy húzásnak és végre szegény kicsit pihenhet is.
Sajnos a betegségek engem is megtaláltak, kicsit köhögtem egy hétig, ez úgy tűnik, már elmúlt. Illetve kérdőjeles volt, hogy bárányhímlős leszek-e, mert ahol decemberben voltunk, Tamáséknál, másnapra Nóra bepöttyöződött. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de Anyáék utána folyton azt lesték, hgoy pöttyös vagyok-e...amikor már nagyon meguntam, akkor magamtól mondtam, hogy nincsenek pöttyök . Szerencsére már három hét is eltelt és semmi jele a dolognak, úgyhogy állítólag most már megúszom a dolgot...nem bánom . A betegségek alatt megtanultam, hogy ha valaki tüsszent, azt kell mondani, hogy egészségedre, ha meg köhögök, akkor a szám elé kell tennem a kezem (na jó, azért még rám kell szólni ).
Voltam fodrásznál is, Apa kicsit kezelésbe vette a frizurámat, elöl és hátul is kicsit megnyírt, végre kilátok a szememen, nem lóg bele a haj és hátul meg nem lesz mindig vizes pancsikor és a fülemre sem kunkorodik fel, mert az meg mindig csiklandozott. Szóval most jól érzem magam az új frizurámmal .
Ami a mozgásfejlődésemet illeti, a lépcsőzéssel egész szépen haladok, kézenfogva le és fel is szépen közlekedek, de felfelé már egyedül is szeretek és tudok menni 1-2 lépcsőfokot. Ez utóbbit a kinti lépcsőn gyakorolom általában. A táncmozgásomat jelentősen továbbfejlesztettem, már nemcsak oldalra lépegetek ide-oda, hanem a fenekemet is riszálom és a fejemet is, néha persze ennek örömére el is veszítem az egyensúlyomat .
Beszéd: újabban mindent kommentálok, ki mit csinál, hova megy, a babák esznek, mindenkit megetetek és megitatok. Legújabb szójárásom a "sikejüt vagy nem sikejüt", azaz valamit sikerült-e megcsinálni (pl. mandarint kettéharapni). Az "Ez mi?" korszak javában zajlik (mostanában odaviszek Anyának valamit az ujjaim között - pl. morzsa - és megkérdezem, hogy ez mi?, utána persze vihetem a kukába...), de megkezdődött a "Mit csinál?" és a "Mi szól?" korszak is. Mindent és mindenkit megszeretgetek és mondom is hozzá, hogy "szejeted Anyát, mackót stb.". Ha valamimet beütöm, akkor általában puszit kapok rá, de volt, hogy mentem kérni a puszit, mert a koccanás pillanatában nem volt ott senki. A játékokkal már egyedül is egész szépen eljátszom, így Anya tud haladni az itthoni teendőivel, tud főzni, mosni, takarítani és a legjobb, már vasalni is engedem...persze ezekben azért én is sokat segítek, nézzétek csak:
Megismerkedtem az árnyékommal is, egy esti séta során folyton az előbukkanó árnyékomat követtem, ha eltűnt, akkor meg kerestem, hogy hova lett. A sétatempóm egyébként továbbra is egész gyors, volt hogy Anya alig tudta tartani a lépést velem .
Evés terén minden rendben, már én is azt eszem, amit a többiek és nem is kevés adagokat. Persze ez a súlyomon nem látszik, még mindig 12 kiló vagyok, de hát nem csoda, hiszen folyton van valami dolgom, jövök-megyek, teszek-veszek.
Végül egy fotó a fürdőköntösömben és egy hátvakargatós, amit imááááádok:
Puszi:
Fanni