Sziasztok! 

Ugye mindenki olvasta a 21 hónapos lettem című hírt? Ha nem, akkor ezt gyorsan tegyétek meg, mert ott sok-sok információt tudhattok meg rólam, ebben a naplóban néhány kiegészítést találhattok, illetve sok-sok képet, ahogy azt már megszokhattátok

Február elején két hetet mamáéknál voltunk Hatvanban Anyával, mert Apának nagyon-nagyon sokat kellett dolgoznia. Nagyon jól éreztük magunkat, én meg főleg, mindig volt valaki, aki foglalkozzon velem . Köszönünk még egyszer szépen mindent! Rengeteg fotó készült, ezekből fel is töltök ide párat, némi kommenttel:

 - Hatvanban egyedül közlekedtem az etetőszékbe és vissza, lefelé, ha lehetett, Tata segített:

- autóztunk hétvégén Apával, ezt nagyon élveztem, bár elég nehezen értettem meg, hogy ha elment az autó, akkor nem kell visszahoznom, mert a távirányítóval vissza is tud jönni

- hinta-palinta, mint a nagyok

- pancsi után így be voltam bugyolálva, hogy meg ne fázzak

- kicsit kipirosodtam a nagy játékban, egyébként az előttem lévő puzzle-t (nagy képből hiányzott 10 részlet) néhány kirakás után már simán kiraktam, ha a darabkák fejjel lefelé voltak, akkor is tudtam, melyik lukba valók

- sokat olvastunk (még trottyosan is )

- várat építettünk (ezt főleg dédivel, nem értem, ő miért maradt le a képről)

- néha néztük a babatévét, de sajnos csak nagyon ritkán és keveset, ilyenkor mindig hiszti volt utána, hogy még-még-még, ennyi nem elég!!!

- meg megnéztük Fannit is a fotógépen, ez gyakori program volt

- zongoráztunk

- néha bohóckodtunk kicsit (hogy tetszik ez a grimasz? )

- saját kis pohárkám is volt, de egyszer sikerült csak ilyen szépen inni belőle

- sokat pihentünk

- de kicsit dolgoztam is, kivasaltam Apa ingét az új vasalómmal, aztán meg kicsit segítettem mamáéknak a törölgetésben

Miután hazajöttünk, egy hétvégén elmentünk az érdi mamáékhoz is, ahol találkoztunk Emesével, Ginával és Petivel (nekem valahogy összefonódott, hogy ha megyünk a mamáékhoz, akkor a Gináékhoz is megyünk). Nagyon jó volt találkozni velük is, nagyon jó fotók is készültek Emeséről és rólam, nézzétek csak, hogy pózolok (csak annyit mondtak nekem, hogy álljak oda a járókához, hogy csináljunk egy közös fotót rólunk, így sikerült):

A bilizés terén (mint azt már a hírekben is olvashattátok) nagy fejlődés történt, mert a kakit két hétig szinte minden nap a bilibe termeltem, most néhány napja azonban valahogy nem vagyok vele kibékülve, mennék is meg nem is, de a pelusba csak akkor nyomom bele a kakit, ha azt mondják, hogy lehet. Jó kislány vagyok, ugye?

Tegnapelőtt újabb mérföldkő következett, három dolgot is sikerült produkálnom kb. 2 óra leforgása alatt:

1. felállás úgy mint a nagyok, azaz térdelésből egyik láb talpra és kapaszkodás nélkül fel lábra (ugye, értitek, hogy értem?)

2. lépcsőzés teljesen egyedül: ezt a főbejárat előtti három lépcsőn gyakoroltam majdnem egy óra hosszát, Anya meg közben biztosított (nem értem, minek, egyszer sem estem el...)

3. orrfújás zsepibe, tényleg az orromon fújtam a levegőt, de ezt azóta nem kellett próbálni, úgyhogy nem tudom, hogy esetleg véletlen volt-e...de szerintem nem, menni fog ez legközelebb is.

Beszédben továbbra is messze meghaladom a tankönyv szerint a kortársaimat, mindent kommentálok, amit csinálok, meg azt is, amit valaki más csinál, legújabb aranyos szószerkezetem az "is nincs", azaz sincs, de ez még nem megy...meg már egyre színesebben kezdek beszélni, pl. "Nézzük meg a könyvet Apával. Fanni felül a kamaéja közben.", vagy "ez egy autó, kicsit ajjébb megy az autó". Szóval egy biztos: senki nem fog unatkozni mellettem, mert nem hagyom, továbbá mindenki tudni fogja, hogy épp mit csinálok, mert mindent elmesélek .

Bónusz képek:

- elfoglaltam a forgósszéket Anya elől

- hóembert építettünk Anyával otthon

- gyí te paci

Puszi mindenkinek:

Fanni