2011.04.18. 13:56, csillazoli
Sziasztok!
Szakítottam egy kis időt, hogy hírt adjak magamról, aztán rohanok is ki ebben a jó időben, mert jelentem, végre itt a tavasz!!!!!
Múlt héten voltam védőnéninél és doktor néninél, hát, most sem lett kellemesebb emlék, mint eddig. Sajnos még oltást is kaptam, kullancsok ellenit. Amint megláttam a doktor nénit, már görbült is a szám lefelé és a szuri utánig tartott. Utána már feloldódtam és megvizslattam az összes játékot a rendelőben, úgy kellett onnan kivonszolni. Egyébként a hivatalos mérés szerint 12,87 kiló vagyok (azóta múlt héten már mértünk egyszer 13 kilót is!!!!), egy hónap múlva kell legközelebb mennünk a két éves státuszra és sajna akkor is fogok szurit kapni, ugyanennek a második adagját
Evésügyileg most épp megy a harc Anyával, ugyanis nem igazán akarok semmi értelmes, egészséges kajcsit megenni, csak a fincsi kekszet, kölesgolyót, pudingot, na meg persze a jól bevált kenyeret, kiflit és virslit. Szóval ezügyben még tartom a frontot, de félek, ebben is Anya fog győzni, mint annyi mindenben
Beszédemben újabb korszakhoz értem, a "mi ez", " mit csinál" korszak után elkezdődött a "milyen" korszak is, azaz mindenre visszakérdezek, hogy "milyen xxx?" pl. Anya mondja, hogy itt egy paradicsom, én rögtön kérdezem, hogy milyen paradicsom? stb.
Képzeljétek, előkerült egy rózsaszín kiskád múlt pénteken, ezért gondoltam, gyorsan kapok az alkalmon és megfürdetem benne a macimat Jót pancsizott, kár, hogy Anya nem engedte, hogy estig pancsiztassam, nagyon élveztem a dolgot...mindenesetre kiderült, hogy a kiskád nem véletlenül bukkant elő aznap, még én is abban kötöttem ki este, ennek okáról azonban kicsit később.
Apával nagyon jókat tudunk játszani,nagyokat gyurmázunk, de a legjobb a nagymacival való hancúrozás és a maci lebírkózása. Sajnos Anyával ezt nem lehet, ezért minden alkalmat kihasználok, amikor Apa itthon van. Anyával legújabb elfoglaltságunk a pötyizés, állítólag így hívják ezt legalábbis. Nagyon élvezem, egyelőre persze az a legjobb, ha 2-3 szegecset berakhatok a táblába, aztán a másik oldalról kinyomkodhatom
Még mindig szeretek segítkezni, itt éppen a fákról lemetszett faágakat gyűjtöm egy helyre, közben pedig épp egy repülőt keresek az égen:
Az alvásban is beállt egy kis változás, de nem a hosszát illetően, az még mindig nagyon jóóóó, hanem a társakat illetően, most már ugyanis nemcsak Malacka, Kisvakond, Totó és Cini van az ágyikómban, hanem szép fokozatosan bevarázsoltam már egy macikát, meg egy nyuszit, meg egy egérkét. Szóval gyűlik a társaság, érthető, hogy szeretek az ágyikómban lenni. Mostanában már meg is ölelgetem valamelyik állatkát alvás közben (kicsit sötétre sikerült a fotó, de talán látszik a hónom alatt Malacka nagy rózsaszín füle ):
Szóval visszatérve a kiskádra, az azért került elő, mert hétvégén meglátogattuk Tündét Pozsonyban. Útközben két említésre méltó dolog történt: először is megálltunk egy helyen szlovák autópályamatricát venni, ahol én azonnal felfedeztem a játszósarkot, vonatoztam és csúszdáztam. Ez azért kiemelkedő esemény, mert később odajött egy másik kisfiú is vonatozni és nem reklamáltam, hogy nem jöhet, hanem együtt játszottunk. Ez egyébként az egész hétvégére elmondható, hogy nem voltam irígy másokra, úgy tűnik, most pár napra (Anyáék remélik, hogy hosszabb időre is, majd meglátjuk) egy magasabb fejlődési lépcsőre léptem, képes voltam másokkal együtt játszani. A másik említésre méltó dolog pedig a sok szélkerék, amit láttunk (talán látszanak kicsit a messzeségben a harmadik képen), ezeket odafelé malomkerekeknek, visszafelé oszlopoknak hívtam.
Összességében nagoyn jól éreztem magam Pozsonyban, nagyon sokat kirándultunk, szombaton megnéztük Pozsony belvárosát, felmentünk a várba, vasárnap pedig kirándultunk egy közeli parkban, teszek fel néhány fotót minderről:
- alapvetően babakocsival közlekedtem, de nagyon sokat sétáltam is ám
- Apával kipróbáltam az ugróasztalt, nagyon élveztem, csak mindenráon a szomszédos kockába is át akartam nézni a kisfiúhoz, így az ottlétem fele hisztivel telt, de a végén már egész szépen ugráltam Apa kezét fogva
- rengeteget játszótereztem, aminek eredményeképp a végén már nagoyn bátor voltam...bemásztam az alagútba, aztán a végén már egyedül is mertem csúszdázni (ősszel ezzel nem volt gond, de most tavasszal egy szerencsétlen csúszás óta nem volt merszem megint megpróbálni).
- fejlesztettem az egyensúlyérzékemet is, illetve kavicsokat dobáltam egy kis patakocskába a parkban
- ezt a hálós mászókát is kipróbáltam, de aztán egyből le is huppantam...hiába, ezt még gyakorolni kell...
- sokat kirándultunk, leveleket szórtunk szét, kaptam kirándulós botot is...
- ...amit megpróbáltam másképp is használni, gyorsan ráéreztem a megfelelő fogásra
- megmásztam minden lehetséges, utamba kerülő lépcsőt, de nem egyszer, százszor
- nem értem, miért akartak Anyáék itt mindenképp lefotózni, csak vacsiztunk ott, semmi más, miért ez a nagy felhajtás egy felirat miatt?!
- és hát igen, azért nem mindig lehetett az, amit én akartam, így néha voltak nagy hisztik is, ilyenkor sajnos be kellett csücsülni a babakocsiba
- azért teszek fel néhány fotót Pozsonyról, ezeken nem vagyok rajta, de Anya azért beválogatta őket, hogy elhiggyétek, hogy tényleg ott jártunk...szerintem nem olyan érdekesek, mert én nem mindegyiken vagyok rajta
- kicsit zenéltem is a belvárosban, ezeken a lapokon ugrálgattam és zene-bonáztak a babakocsit pedig általában Tündi tolta, hogy kicsit gyakoroljon...
Ennyi volt mára röviden, használjátok ki Ti is ezt a szép időt!
Puszi:
Fanni