Ebben a naplóban elolvashatjátok születésem rövid történetét, olvashattok a kórházban töltött néhány napról és az azóta eltelt 10 napról.

Sziasztok!

Üdvözöllek Titeket életem első naplójával, amelyet már régóta tervezek megírni, de hát a sok alvás és szopi miatt ez már nem fért bele az időmbe

Mint arról a bemutatkozó oldalon már olvashattatok, július 12-én láttam meg a napvilágot, illetve inkább a lámpavilágot, mivel már este 18:45-öt mutatott az óra, állítólag. Én ugyanis nem azzal voltam elfoglalva, hanem inkább megmutattam a nagy hangomat (amit később a csecsemős nővér néni is megdicsért, azt mondta, belevaló csaj vagyok, akkora hangom van ) és kicsit könnyítettem magamon...így súlyom az elsőre mért 3150 gramm helyett hivatalosan csak 3100 lett, hosszom pedig 53 centi. Aznap mozgalmas napunk volt, még nekem is, a nagy pillanatra való várakozás közben már elkezdtem odabent csomagolni is . Születésem történetének leírását inkább Anyára bízom, talán ennél több infóval tud szolgálni nálam...

Szóval innentől Anya:

Hétfőn befeküdtem, estétől nem ehettem, éjféltől nem ihattam, kedd reggel hatkor beöntés, aztán várakozás...elvileg másdoik voltam, a 8-ra tervezett első műtétet fél 11-kor kezdték (5. császár, tervezett méhkivétellel, nem tervezett komplikációval), fél 4-ig tartott...délben szóltam, hogy ez így nem lesz jó, kezdek szédelegni, akkor mentünk át a szülőszobára, bekötöttek infúziót, aztán várakozás tovább, meg ctg. A szülésznő ránézett a ctg-re, azt mondja, vannak ám fájások is (egyet tényleg éreztem, ez a vágyam is teljesült :)), Zsófi csomagol :D. Fél 4-kor jött a doki, hogy 2 szülése van még folyamatban, türelem. Egyet hallottunk is, majd elsírtam magam, amikor megszületett a baba, aztán vártuk a másodikat, de jött a szülésznő, hogy nem tudja a kismama megszülni, császár, beelőztek...így végül mi fél 7-kor kerültünk sorra!!!!!!!! Érdekes, abszolút nem izgultam egész nap, de a műtőben, na ott végig bőgtem, valszeg ott szabadult fel az egész napos feszültség...Zsófi egyből felsírt, aztán rögtön pisilt és kakilt ("tojok a nagyvilágra :D"). Műtét után azonnal visszavittek az egyágyasba, ahol a szülésznő (ja, nem is írtam, ő 26-27 órás műszakot nyomott!!!!) 4-5-szörre sikeresen mellre tette (én ugye nem mozoghattam) és Zsófi már szívott is párat és bealudt. Nagoyn édes volt, én meg a fellegekben jártam :) Ez a vágyam is teljesült, hogy azonnal szopiztathassak :) Másnap reggel fél 6-kor kelhettem fel, az rossz volt, de aztán egyre jobb lett, Zsófi is ott volt végig velem (első éjjel még beadtam a csecsemősökhöz, hogy kicsit pihizhessek) és nagyon jól összeszoktunk.

Most visszaveszem a szót

Szóval megszületésem után nem sokkal kaptam egy pár korty előtejecskét, amitől azonnal elaludtam, reggel pedig már Anya mellett ébredtem, ahol megint csak kaptam pár korty előtejecskét. Az első napunk nagyjából alvással és néhány szopizással telt. A második napon azonban kicsit felélénkültem és állandóan szopizni akartam, szegény Anya meg kicsit elfáradt...így éjjel megint a csecsemős nővéreknél kötöttem ki, hogy Anya kicsit tudjon pihizni. Harmadnaptól azonban már együtt voltunk a kórházi szobában, ahol egyébként nagyon meleg volt ...legalábbis Anyának, én nem reklamáltam, hiszen 9 hónapig jó melegben voltam odabent Anya pocijában . A kórházban sok látogatónk volt, Fanni is meglátogatott minket Apával, Fanni hozott nekem ajándékot is, egy csomag pelust. De én sem maradtam ám tétlen, úgy hallottam, hogy a várépítős játékában nincs kicsi Zsófi, ezért hoztam neki Anya pocijából egy kiegészítőt, hogy teljes legyen a legocsaládunk .

Lassan megindult a tejcsi is, így már szombaton hazamehettünk. Otthon már várt engem nővérkém, Fanni is, aki nagyon kíváncsi volt már rám és nagyon örült nekem, állítólag...azért állítólag, mert a hazautat és a hazaérkezés utáni két órát átaludtam, utána meg egyből enni kértem, amitől megint elálmosodtam, így aludtam tovább  . Szóval első napjaim legfőképpen evéssel és alvással (no meg persze rengeteg trotyizással és peluscserével) teltek. A peluscserékben állítólag nagyon hasonlítok Fannira, mert én sem elégszem meg egy pelussal, általában kettő, sőt van hogy három is kell . Sőt, néha még az alátétet is felszentelem .

Most már sokkal többet vagyok fent, minden evés után 10-20-30 perceket, amikor is a járókában nézelődök, hallgatom a zenélő macit és a zenélő kacsás forgót. Utána az elalvás már nehezebben megy, a tuti módszer egy kis szopi és utána hason alvás, ez ma már kétszer is működött. Ez a hason alvás dolog nekem is tetszik, mert nem ébresztem fel magam folyton a kezeimmel, a pocim pedig nem háborog annyira, mert a levegőbubik könnyebben tudnak távozni (a büfizés nem mindig az erősségem, néha jobban megy, néha kevésbé). Azelőtt pólyával próbálkoztak Anyáék, ami egész jónak bizonyult, de ebben a pólyában a kezeim nincsenek teljesen leszorítva, így azok azért valamennyire tudnak mozogni...szóval azért ezzel is néha felébresztettem magam.

Az éjszakák egész jól működnek, az esti elalvás tegnap óta már jobban megy, köszönhetően Fanninak, aki a hétvégén megtanult suttogni, így már nem ébreszt fel engem, amikor feljön a pancsiból. A menetrend ugyanis a következő: előbb én pancsizom, amiben Fanni is segítkezik, az ő feladata a talpam megmosása . Ezután mi Anyával felmegyünk a szobánkba és jön az esti szopi, ami után én már alszom is. Közben Fanni pancsizik Apával, majd ők is jönnek, Fanni megissza a tejecskéjét, immáron szép csendben és elmegy aludni. Ha éjszaka megéhezem, akkor Anyáék átvisznek hozzájuk, ott kapok tejecskét, ha kell, pelust is cserélünk, büfi, aztán irány vissza az ágyikó. Ha nyűgösebb vagyok, vagy esetleg Fanni is fenn van, akkor Anyáéknál alszom a mózesben.

A pancsit egyébként még nem nagyon szeretem, leginkább a pucérkodással van bajom, amikor Apa bebugyolál a jó meleg törcsibe, na azt már nagoyn bírom, akkor már csöndben figyelem az eseményeket . Ma azt hallottam két alvás között fél füllel, hogy este már nagyobb vízben pancsizunk...már nagoyn várom, bár tartok tőle, hogy Anyáék túl sok reményt fűznek a dologhoz...na majd meglátjuk, kinek lesz igaza . Az történt ugyanis, hogy tegnap leesett a köldökcsonk, így a köldökömet a védőnéni engedélyével már érheti víz. Végre vége a sok macerálásnak, nem szerettem azt a fránya hideg alkoholt, meg a hintőport sem.

Tejcsi ügyben nem panaszkodhatok, amikor kérek, Anya mindig ad, szegény tegnap jól elfáradt, mert tegnapelőtt éjjel és tegnap is kb. két-két és fél óránként megéheztem, napközben pedig két alvást is hanyagoltam vagy nagoyn rövidre szabtam, szóval sok pihenőidőt nem hagytam neki. Ma azért pótolom az alvást . A súlyommal nincs gond, állítólag, hiába, egy zabagép vagyok, szeretem a hasam  . 3100 grammal születtem, 2940 grammal mentünk hivatalosan haza a kórházból, az első pancsinál 2920 gramm voltam, de utána hízni kezdtem, amit azóta is tartok, ennek örömére 9 naposan már átléptem a születési súlyomat, tegnap pedig már 3340 gramm voltam. Akárhogy is számolok, 9 nap alatt ez már 400 grammot jelent. Nem rossz egy ilyen pici lánytól, ugye?

Múlt héten volt nálunk a doktornéni és a védőnéni is, megnéztek, Anyáékkal mindenféle dologról beszélgettek, persze én közben szopiztam, mert már nem bírtam tovább étlen-szomjan-ébren . Minden rendben van, legközelebb jövő kedden kell mennünk a védőnénihez, aki megint megnéz és megmér majd.

 Fejlődésem tekintetében is van ám hírem: büfiztetés közben már akár egy percig is szépen tartom a fejem. Igaz, utána letottyanok Apa vállára, de a nyakam már kezd erősödni. Sőt, amikor Anya mellkasán pihenek (itt nagoyn szeretek szundizni), azaz Anya szépen hátradől a fotelben, akkor már kb. 45 fokra felemelem a buksimat, hogy megnézzem őt .

Remélem, mindenről sikerült röviden írnom, most pedig teszek fel néhány fotót magamról  nem időrendi sorrendben!!! A képeket nagyobb felbontásban megnézhetitek Az első hónap menüpontom alatt.

- néhány alvós fotó

- már ilyen szépen tartom a buksimat

- és ilyen szépen sorgatom a hangok után

- nem igazán szeretem már a pólyát

- a három grácia

- Fanniék a kórházban

- Apával és Anyával

- a kórházi kocsimban, amit nem szerettem (ugye. látjátok a homlokomon a doktor bácsi ujja nyomát?)

- első képek

Puszi mindenkinek:

Zsófi baba