Sziasztok,

Újabb izgalmas héten vagyok túl. Ezen a héten az érdi Mamáéknál voltam néhány napot.

Itt is nagyon jól éreztem magam, főleg mivel itt is mindenki velem foglalkozott. Nagyon sokat beszélgettem a nagymamiékkal. Már egyre jobban tetszik a hangom. Akár percekig vagy órákig képes vagyok sikongatni, mégsem megy el a hangom

Apa szerint holnap kezdődnek a munkás hétköznapok, nem értem, hogy miért...mit kell vajon majd nekem dolgozni?!  Anyának mindenesetre nem lesz könnyű dolga, mert az elmúlt két hétben mindig foglalkozott és játszott valaki velem, nem unatkoztam. Ha esetleg egyedül maradtam, akkor alig görbült lefelé a szám, valaki azonnal ott volt, hogy szórakoztasson. Szóval Anya szerint ismét meg kell tanulnom az önálló játékot. Ráadásul az éjszakák is nyűgösebbek mostanában, 2-3 óránként kelnem kell enni vagy kakilni, így aludni is egész keveset alszunk...

Az előző naplóból kimaradt, hogy a hatvani Mama és Papa megtanított, hogyan is kell elindulni a felülés irányába. Megfogták a kezeimet, én megkapaszkodtam és elkezdtem magam felhúzni. Ezen a héten ezt egészen tökélyre fejlesztettem, induláskor és kb. 45 foknál kicsit segíteni kell, de egyébként már egyedül ülőhelyzetbe húzom magam. Apáék szerint a pihenőszékben már nem leszek sokáig biztonságban. 

Még egy fontos dolog történt, bár ezt már többször írtam, de most talán tényleg igaz: az érdi Mamával új pancsizási technikát dolgoztak ki Apáék, így már nem sírok pancsizás közben, sőt, néha már egy-egy kisebb mosoly is elhagyja a számat. Ráadásul úgy tűnik, hogy az otthoni kiskádat kinőttem, így valószínűleg, kapok egy nagyobbat, hogy tudjak nagyokat pancsolni. Készüljetek a vízcsatákra!!!!

Kezdem megszeretni a játszószőnyegemet is, főleg a Makival szoktam jókat játszani, már egyedül is énekre tudom sarkallni. A lenti képhez még két komment is hozzátartozik:
1. csini a rucim? És a harisnyám hogy tetszik?
2. mostanában annyira bukós lettem, hogy Anyáék folyton előkét tesznek elém...de így meg nem látszik a szép rucim...persze megértem, Érden Anya és Mama napi többször mosta a ruháimat, annyit lebuktam. 

Íme néhány fotó az érdi napokról:

Csini vagyok, ugye?

Apával játszunk

Szeretek ölben "ülni"

Anyáék koccintanak az egészségemre

Kakikommandó

Végül pedig az adataim: a tegnapi mérlegelésen 5,9 kilót nyomtam és elértem a 64 centit.

Puszi mindenkinek:

Fanni baba

Ui: az Arcképcsarnok újabb fotókkal gazdagodott, érdemes megnézni. Négy topik pedig folyamatosan bővülni fog, ezért ezeket a jövőben is érdemes nyomon követni (A mi kis családunk, Anya és én, Apa és én, Hétről hétre)