2009.06.13. 11:58, csillazoli
Dátum: 2009. május 22.
Sziasztok,
Mivel Apa úgy tűnik időnként elfelejtekezik arról, hogy hírt adjon rólam, ezért 10 naposan úgy döntöttem, hogy kézbe veszem a dolgokat és magam számolok be az aktuális fejleményekről.
Az előző este megint sírdogáltam egy picit. Na jó, beismerem inkább ordítottam. Nem egészen pontosan tudom mi is volt a bajom, talán a pocim fájt. Enni ettem, igaz délután kicsit kevesebbet, mint reggel és délelőtt, de azért megettem, a napi adagot, szóval nem értem én ezeket a dolgokat.
Persze azért is sírtam, mert időnként Anya kotorászik a számban valami nedves gézzel. Állítólag valami fehér micsodák vannak a számban, amiket le kell takarítani (vmi szájpenésznek, vagy hogy nevezték). Mindenestre most már sokkal szebb, ahogy hallom.
Az esti fürdetést szokás szerint nem élveztem igazán. Majd biztos belejövök, de most még olyan furi. Apa béna volt és kicsit bevizezte a köldökömet is, de hát ez azért megesik mással is, most már szépen megszáradt. Ellenben éjszaka kicsit vérzett is, ahogy kezelte Anya. A net-en azt írták ez megint csak előfordul, de azért megmutatom a védőnéninek is, aki még most délelőtt fog jönni.
Tegnap egyébként összesen kb 370-390 gramot ettem, ami már egész jó (ma eddig két etetés után 110-nél járok). Este fürdetés előtt 3330 gramm voltam, úgyhogy tegnap óta híztam kb 50 grammot. Ha lassan is, de azért haladok felfelé. Anya erőlteti ezt a szoptatás dolgot, csak néha elalszok rajta, és nehezen lehet felkelteni. De hát hiába, olyan jó ott feküdni.
Most éjszaka megint aludtam 4 órát egyfolytában, de utána nagyon éhes lettem, meg is ettem 70 grammot. De reggel már csak 40 grammot. Majd most megint próbálkozom lassan. Az is igaz, hogy a mérés nem mindig könnyen kivitelezhető, mert annyira ficánkolok, hogy a mérleg össze vissza ugrál. Ilyenkor szopzini kell párat, hogy megnyugodjak és meg lehessen mérni.
A széklettel nincs semmi gond. Tegnap már szinte minden pelusban volt kaki. Anyát meg szoktam viccelni, mert megvárom, amíg lecseréli a pelust, aztán még belerottyantok egy kicsit, hogy újra cserélni kelljen. Szerintem tök mókás :) Meg az is, amikor éppen elviszik a pelust és akkor pisilem össze az alátétet. Tegnap sajnos egyszer elszámítottam magam és a ruhámat is lepisiltem, hiába ezt még gyakorolni kell. Kár, hogy nincs fütyülőm, avval még nagyobb galibát tudnék okozni.
Tegnap voltunk ortopédus dokinéninél is. Képzeljétek, taxival mentünk. Apa belenyömöszölt valami zöld székecskébe és mindenféle kötelekkel betekert. Kicsit sírtam, de aztán menet közben elaludtam. Olyan jól ringatott a kocsi, kár hogy csak a közelbe mentünk. A dokinéni megvizsgált valami ultrahangos bizével, a csípőmmel állítólag minden rendben, olyan aminek ennyi idősen lennie kell. A talpacskám sem olyan tragikus, mint a gyerekdokinéni mondta, most Anyaéknak masszírozniuk kell pelenkázásokkal (hurrá: még egy macera, amitől lehet sírni), ami persze nem mindig egyszerű, főleg ha nem méltóztatok nyugton maradni és folyton kalimpálok. Majd egy hónap múlva kell visszamennünk, ah nem javul, akkor kapok valami speckó cipőcskét.
Küldök pár képet. A sírós kép nem túl előnyös, próbáltam megcenzúrázni, de sajnos sajtószabadság van, ezért ez nem működött.
Hát egyelőre ennyi, majd holnap is jelentkezem.
Puszi
Fanni baba