Sziasztok!

Úgy hallottam, hogy a héten már nagyon vártátok a napló újabb jelentkezését, de sajnos nagyon el voltam foglalva és nem jutottam gépközelbe  De most itt vagyok és extra sok képpel szeretnék mindenkit ezért kárpótolni, meg hát annyi minden történt, hogy van miről írni...

Hol is kezdjem...valahol ott hagytam abba, hogy húsvéti szünet következik. Ami azt illeti, nem sokat pihentem, annyi minden történt, hogy közben jegyzetelni kellett, nehogy valami is kimaradjon a naplóból Kezdjük szép sorban témák szerint:

Költözés

Húsvét környékén (igaz, már előtte is) nagyon sokat utazgattunk Anyáékkal, folyton mentünk egy házikóhoz. Húsvét után már ott is aludtunk, kiderült, hogy most már ott fogunk lakni. Ezen felbúzdulva szépen körbenéztem, hogy tetszik-e egyáltalán az új lakóhelyem és arra jutottam, hogy maradhat  Jó nagy rohangászós helyem van, illetve majd jó nagy lesz, ha egyszer végre Apáék befejezik a kipakolást  

A szobám már készen van, sok-sok játékot is raktak bele Anyáék, így ott már nem unatkozom. Majd teszek fel róla fotót is, csak még nem sikerült megkaparintani a fotógépet

Az első éjszaka nagyon jól telt az új helyen, köszönhetően a már megszokott környezetnek, Apával este megnéztük, hogy megvan az ágyikó, megvan a pelenkázó, fölötte ott vannak a pillangók meg ott a tulipán is, így megnyugodtam és szépen aludtam, igaz, azért 2-3-szor áthívtam Anyáékat, hogy megmutassák, hogy még mindig megvan minden, nyugodtan alhatok. Azóta is szerencsére jól alszom, 1-2-szer ébredek éjszaka, eddig két szörnyű éjszakám volt, egyszer a fogacskám, egyszer pedig a pocim fájt.

Napjaim

A napjaim menete nem sokat változott, reggel fél 7 és 7 között kelek, akkor megeszem a 2 deci tápit, fél 9 - 9 környékén alszom másfél órát délelőtt, utána jön a fincsi banán, amit mostanában egy kis joghurttal eszek. Ebéd után megint alszom másfél órácskát, a délutáni gyümi után pedig megyünk kicsit levegőzni. Már nagyon jó idő van, úgyhogy most már nemcsak 10-20 percekre megyünk ki, hanem 1-2 órára, jupííííííí  Valamelyik nap például az udvaron voltunk, én a babakocsiban nézelődtem (most már előrefelé nézek benne, így sokkal jobban kilátok és sokkal jobban élvezem), Anya pedig kicsit megmetszette a rózsákat. Igaz, azt mondta, hogy én mondjam, mit vágjon, de végül abba maradtunk, hogy csak óvatosan, mert már kicsit ezzel elkéstünk, majd jövőre kicsit jobban megvágjuk őket. Egyébként ha jól számoltam, három nagy-nagy rózsatövünk van, akkora, hogy még Apát is túlnőtte 

Visszatérve a napirendre, este 6 körül megeszem a tejpépemet, esetleg csipegetek egy kicsit a vacsiból is, 7 és fél 8 között pancsi, aztán megiszom a 2 deci tápimat és utána már durmolok is.

Fürdés és utána tápievés köntösben:

 

Evés

Ezen a téren is elég sokat változtam az elmúlt hetekben. Március végén még alig ettem valamit, 31-én például a tápin kívül csak fél deci főzit ettem, 1 babadesszertet, a tejpép már nem kellett este, de Anyáékkal csipegettem egy kis kukoricát hekkel, nyamm-nyamm. Aztán szépen lassan rákaptam az evésre, a kanalas dolgokat most épp nem szeretem, pedig a védőnéni szerint a zöldség azért még kellene, mert sok vitamin van benne. Én inkább azt eszek, amit a nagyok, a héten minden nap Anyával ebédeltünk, kis májat krumplival, borsófőzit rántott husival, bolognait baba módra pennével stb.

Egy kis ízelítő (sorban - rántott husit, joghurtot, májat és krumplit, pennét eszek) képekben:

   

 

   

Doktor néni és védőnéni látogatás

 A legutóbbi napló óta már kétszer voltam doki néninél és védőnéninél. Először is voltunk a régi megszokott dokinéninél, akinél ha benéz a számba, akkor azonnali sírásban török ki. Ezt legutóbb annyira tökélyre fejlesztettem, hogy Anyának okoztam egy kis meglepetést: épp méreckedés után történt ez a bizonyos szájban turkálás (én már csak így hívom), én pelus nélkül, annyira ordítottam, hogy már-már nem kaptam levegőt, Anya gyorsan felkapott, én meg ijedtemben pisiltem egy nagyot. Anya meg is lepődött, hogy mi ez a melegség, amit a pocakján érez  Szóval ez a látogatás emlékezetes lesz, az biztos!!!!!! Akkor 9,44 kiló és 76 centi voltam.

A költözés után aztán felkerestük az új dokinénit és az új védőnénit, mindketten aranyosnak tűnnek, nincsenek is messze tőlünk, a védőnéni pedig már volt is kint nálunk látogatóban. Ez a héten történt, és már 9,59 kiló voltam, köszönhetően a fentiekben leírt étvágynövekedésnek

Hiszti

A hisztizés továbbra is megmaradt, sőt, kicsit tovább is fejlesztettem, állítólag ilyenkor úgy nézek ki, mint Jumurdzsák

Fogak

Képzeljétek, a költözés utáni héten kibújt az ötödik fogam és már lassan látszik is

Mozgásfejlődés

Hát igen, ebben is fejlődtem, ugyanis hétfőn, azaz április 13-án kézen vezetve elindultam, kedden pedig már az etetőszékemet is eltoltam, így jártam, sétáltam, sőt, sőt inkább szaladtam előre széles vigyorral  Nagyon élvezem a dolgot!!!!! Gyakran odamegyek Anyához, megfogom két ujját, a fejem fölé emelem, ezzel jelezve, hogy mehetünk A védőnéni sajnos azt mondta, hogy ezt még nem lehet, de én már nagyon szeretném és ennek hangot is adok

 Beszéd

Végül, de nem utolsó sorban, az utolsó nagy témakör a beszéd, amiről még nem írtam. Folyton dumálok, be nem áll a szám, egyre több szónak ismétlem el az elejét, sok szótag megy már (pa, ta, ma, nya, na, ba, most ismerkedek a "k" betűvel, megy a ka), a legújabb mániám, hogy minden szótagot kétszer mondok, így már értelmes szavak is kijönnek (papa - ez jelenti az apát is, tata, mama, baba, nyanya - ez az anya, ti-ta, ki-ko - kip-kop, ka-ka, zi-zi - ez akkor van, ha valamilyen hangzavarra kell felkészülni, de én inkább di-dinek mondom, de megy már a pi - pillangó, pingvin, pizsama, a gyü - gyűrű, dédi, ni - nincs, Tü - Tündi, há - három, háp-háp, á - lámpa, csi - csillár, tá - tápi, hita-paita - hinta-palinta), de már összetettebb dolgokat is mondok (ti-ta-ni - megnéztem Anya kezét, kerestem az óráját, de nem találtam, ezért tik-tak nincs ). És még egy csomó más dolgot mondok még, de ezeket képtelenség mind-mind összeszedni.

És akkor még néhány fotó:

- én és a játékaim

     

- kukucs

- Anya, gyere vissza, hová mész?

- mi ragadt a fenekemre?

- hinta-palinta

- durmolás a jó kis ülésemben

Azt hiszem, a végére értem, remélem, mindenkit sikerült kiengesztelni az egy hét kimaradásért.

Puszi mindenkinek:

Fanni

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés