Sziasztok!

Az elmúlt hét egész eseménytelennek indult, aztán végül egész eseménydúsra sikeredett. Az egész hétre jellemző, hogy éjszakánként egyre többször ébredtem, hiába, az elalváshoz cumi kell, ezt szoktam meg. Meg azt is, hogy éjjel ennem kell, tele hassal végülis jobban lehet aludni, nem? :-D Csak szegény Anyát sajnálom, mert kicsit elfáradt ebbe a sok ébredésbe, hétvégén meg Apa is besegített. Úgy érzem, változások lesznek, sőt már vannak is:

- este 11-re szerencsére beiktatott Anya még egy kajcsit, nem is kell felkelnem, csak szopizok egyet és már alszom is tovább. Így aztán péntek éjjel óta már nem eszek éjjel, csak kora reggel (6-7 körül). Kiderült, hogy kibírom én kajcsi nélkül :-D

- nappal többet alszom, így kipihentebb vagyok. Anyáék nagyon erőltetik ezt az alvás dolgot, pedig annyi minden felfedeznivaló van, főleg, amióta már mozgékonyabb vagyok, amint azt a lenti kép is mutatja. Persze elismerem, hogy ilyenkor eléggé (na jó, Anya súgja itt, hogy "nagyon", végülis igaza van) elfáradok, utána pedig nehezen alszom el.

- éjszaka a legtöbbször azért ébredek, mert nincs a számban a cumi, egyedül meg nem tudom visszatenni. Mostanában pedig nagyon próbálkozom, elalvás előtt mindig azt játszom, hogy kiveszem a számból és próbálom visszatenni, igaz, még elég kevésszer sikerül. Valami tervük ezzel is van Anyáéknak, valami, amit holnap kezdenek, de nem tudom, mi az, ezért erről majd csak jövő héten tudok beszámolni. Remélem, jó buli lesz :-D

Egyébként a héten már egész sokat ügyesedtem, szerintem. Többször átfordultam hasról hátra, igaz, azért ez még mindig a véletlen kategória, de hátha rákapok a mozdulatra. Meg gyakorlom a hatvani nagyiék által tanított felüléses mozdulatot is, Anya le is fotózta ezt. Rájöttem, hogy nemcsak az ő ujjába tudok kapaszkodni, hanem a pihenőszékem csatjába is (a képen a homlokomon lázmérő tapasz van, mert az oltás napján készült). Meg már hason is elkezdtem tárgyakért nyúlni, hogy így is tudjak játszani, ne csak nézelődjek :-) Ja, és egyszer (lehet, hogy ez is véletlen volt) a cumit átvettem az egyik kezemből a másikba :-)

Hatvani nagyiékról jut eszembe: még egyszer bocsi a szombati viselkedésemért, nem értem, mi történt velem. Szegények, elutaztunk Hozzájuk, aztán amikor odaértünk, akkor mindenkire sírtam, csak Apáékra mosolyogtam. Amire megszoktam volna nagyiékat és velük is játszottam volna, akkor meg már haza kellett jönni, mert este lett. Majd legközelebb bepótoljuk, jó?

Vasárnap voltak nálunk érdi mamáék és Peti bátyáék is, velük is jót játszottam, Anyát ezért el is engedtem fodrász nénihez, aki nagyon megcsinosította, először nem is ismertem rá, de aztán megéreztem a tejszagot :-D

Ja, a legfontosabb két dolgot majdnem kifelejtettem, remélem, még nem untátok meg az olvasást :-)

1. kedden voltunk doktor néninél, aki megdicsért, hogy milyen szépen tartom magam (háttal neki felültetett, a combjaimat fogta, én pedig szép egyenesen tartottam magam). Aztán kaptam két oltást, az egyiket valami csőszerűséggel adagolta a számba, de annyira rossz volt, hogy sírtam. Ha tudtam volna, hogy még egy szuri is jön, akkor inkább tartalékoltam volna az energiámat arra...de aztán Anya ölében egész gyorsan megnyugodtam, hazáig meg be is ájultam a fáradtságtól. Legközelebb izgi lesz, mert Anyával kettesben megyünk majd a doktor nénihez, igaz, akkor majd csak el kell sétálni a sarokra, állítólag kb. olyan messze van, mint a játszótér.

2. szombat estére egész csúnyákat kakiltam, négyszer is, a doki néni szerint vírusfertőzés lehet és Normaflore-t kell szednem rá, napi egy ampullát, de Anyáék szerint a fagyasztott tejcsitől lehet. Akkor ez most mit jelent? Ki kell önteni azt a sok fincsi tejcsit? És ha Anyának nem lesz elég, akkor éhezni fogok? Anyáék szerencsére megnyugtattak, hogy akkor kapok tápit, amit már egy hetesen is kaptam és akkor állítólag fincsi volt (nem emlékszem, de bizti, úgy volt). Vasárnapra már jobb a kakim, a kedvem meg egyenesen kirobbanóan jó :-D

3. szombaton herpeszes lett a szám, valószínűleg ez is a fagyasztott tejcsitől lehet, ezért az érdi mamáék hoztak vasárnap valami lámpát és azzal világították, már szinte alig látszik.

Azt hiszem, ennyi, ahhoz képest, hogy eseménytelennek indult a hét :-D

Egyébként a doki néni szerint 62 centi vagyok, de Anyáék szerint nem nyújtotta ki rendesen a lábamat, ők 64 centinek mértek és már meghaladtam a 6,1 kilót. A 62-es rucikat már el is pakolták, már a 68-asokat hordom, de Apa készülj, hamarosan vehetsz nekem 74-es rucikat :-)

Puszi mindenkinek:

Fanni baba