Sziasztok!

Ez a hét is igen eseménydús volt, mindjárt leírom, hogy miért...

Először is az előző naplóbejegyzésben írtam már, hogy Anyáék valamit terveznek a cumival, és hogy remélem, jó buli lesz...kiderült, hogy úgy elrejtették előlem, hogy sehol nem találtam ...pedig én nagyon kerestem 5 napig...még sírtam is a legtöbb elalvás előtt, mégsem került a számba. Állítólag az ujjamat kellett volna megtalálnom elalváshoz, de nekem jobban tetszett a jobb alkarom. Szép pirosra kidekoráltam, amikor egyszercsak szombaton váratlanul előkerült a cumi azóta azért próbálok vigyázni rá!!!

A cumi visszanyerése után hétvégén egész nagyokat aludtam, még a fülem melletti porszívózás sem zavart...

A héten sokat fájt a pocim, csütörtökön a doki néni is meglátogatott minket, mert Anyáék aggódtak a legújabb mozdulatom miatt, ugyanis ívben megfeszítem a hátam...eleinte hasfájás miatt csináltam (emiatt az éjszakák még mindig nem rendeződtek, sokszor ébredek, bár ez most a cumi hiánya miatt is volt...), de úgy rákaptam, hogy mindig ezt gyakorlom...még pelusozásnál is, szinte megcsinálom a gyertyát   A doki  néni aztán megnyugtatott minket, hogy a pocimmal minden rendben, valószínűleg a tápszer miatt fájhat...így azóta nem kaptam tápit...de ha már a kajcsinál tartunk, ma este valami nagyon fincsit ettem...olyan furi volt az egész...riszpépnek hívják, négy hónapos kortól lehet ilyet enni, egyelőre csak egy picit kaptam, hogy lássuk, hogy bírja a pocakom...ja és egy gyönyörűszép kanálból ettem, annyira fincsi volt, hogy még ez sem zavart, nyammm, remélem, a pocim is támogatni fog, mert még kérek ilyet.

A héten sokat ügyesedtem, már hason is játszom, meg a könyvet is meg tudom emelni, jupíííííííííí...persze, arra kezdek rájönni, hogy a számba valahogy nem fér bele, de azért még próbálkozom.  Ja és egész sokszor hasról hátra fordulok, néha kezdek ráérezni az ízére.

Azt nem tudom, hogy írtam-e már, de a napjaink egész zenésen telnek, Anya nagyon sokat énekel nekem, Apa meg gitározik vagy zongorázik (tényleg, Apa, már egész régen gitároztál nekem, mikor hallhatlak újra?), de a héten már Anya is újrakezdte a zongora püfölését (na jó, ezt valahogy másképp hívják), szinte minden nap szokott nekem játszani, szeretem hallgatni.

Végül, de nem utolsó sorban szerdán ünnepelték Anyáék a harmadik házassági évfordulójukat, így én is kicsíptem magam...hogy tetszem? Megmutatom magam elölről és hátulról is. A rucimban az volt a jó, hogy nem volt szülség holmi cumira vagy egyébre, ami megnyugtasson, csak szimplán megragadtam a szoknyám alját és már a számban is volt...Anya szerint ezt nem illik egy jó kislánynak, ezért erről majd le kell szoknom

Pénteken Apának kimenőt adtunk (valami céges bulija volt Siófokon), így szoltunk Tünde nagynénémnek, hogy jöjjön, tartsunk lánybulit mi is, ha már Apának lehet. Jó kislány módjára éjszaka jól viselkedtem, csak négyszer kellett felkelni hozzám.

Vasárnap voltunk az érdi mamáéknál, de szegények túl sokat nem tudtak velem játszani, mert csak aludtam és aludtam és aludtam...hiába, a jó kis érdi levegő mindig ilyen hatással van rám.

 Az adataim: 65 centis és 6,25 kilós vagyok.

 Puszi mindenkinek:

Fanni baba