Sziasztok!

Nem tudom, feltűnt-e Nektek is, de ismét jubileumhoz érkeztünk  . És most nem csak a 2. szülinapomra gondolok, hanem arra is, hogy ez a 100. napló, jupíííííí!!!!! Mondhatnám, hogy ezt direkt így időzítettem, de nem, ez a véletlen műve és milyen jóóóóóó , hogy így alakult...

Szóval az elmúlt időszak legfontosabb eseménye (amint azt a hírekben is olvashattátok már), hogy kétéves lettem . Ennek örömére mindenkit meghívtam szombatra a mi kis hajlékunkba egy kis ünneplésre, eljött érdi Mama és Papa, hatvani Mama és Tata, Tünde, Peti, Gina és Emese. Sajnos Dédi most nem tudott jönni, ezért ő már felköszöntött, amikor legutóbb Hatvanban jártunk. Emlékeztek? Az előző naplóban már írtam erről, egy szép kosárpalánkot kaptam tőle, amit már ki is próbáltam azóta . Hatvani Mamáék egy nagyon szép ruhácskát hoztak nekem, amit azonnal fel is vettem, így a képeken már ebben virítok. Van hozzá még egy rövid ujjú csipkés gallérú blúz. Ugye, nagyon csini vagyok?  Érdi Mamáék egy szép csúszdát hoztak nekem, aminek meg is van már kint az udvaron a helye, nagyon tetszik, állandóan megyek csúszni egyet . Meg persze nemcsak én csúszok rajta, minden plüssnek is engedélyezve van ...na jó, Emese is kipróbálhatta . Tündi rengeteg dalt, mondókát és mesét hozott, egy cd-t már meg is hallgattunk tegnap reggel, Anyának nagyon tetszett, igaz, én még ismerkedem a dalokkal (régi rajzfilmslágerek - a szerk.), de már a rajzfilmekbe is belekukkantottunk, különösen a Kisvakond és a Thomas tetszik . Petiék egy szép nagy Micimackót hoztak, meg egy Micimacis kis pörgetőt, meg egy vízipisztolyt. Micimackó már azóta be is költözött az ágyikómba Malacka mellé . A vízipisztolyt tegnap este pancsikor kipróbáltam, de mér nem kaptam rá az ízére...állítólag ami késik, nem múlik . Anyáéktól pedig szépen fokozatosan kaptam meg az ajándékokat: születésnapom napján kaptam egy szép Micimackós tányért (gondolom, már kiderült, hogy elég Micimaci őrült vagyok ). Aztán szombaton kaptam még egy kis játék fűnyírót, kintre saját bejáratú seprűt, gereblyét és lapátot (hogy ne az Anyáékét használjam), színes ceruzákat és egy minigolf szettet. Ez utóbbiban nagyon jó kis állatkák vannak, én egyelőre még ezekkel játszom, átgurigatom rajtuk a labdát...aztán este jött még egy ráadás: egy, a fürdőkádban is használható rajzkészlet, amit ki is próbáltam és nagyon élveztem . Azt hiszem, ennyi röviden az ajándékrengeteg, amit ezúton még egyszer nagyon szépen köszönök mindenkinek . Nagyon jól éreztem magam, jó, hogy (majdnem) mindenki itt volt és együtt ünnepeltünk .

Természetesen volt saját bejáratú tortám is, amin volt két gyertya (ezt még én is meg tudtam számolni), egy nagy-nagy tüzijáték és egy marcipán hercegnő. Apa segített elfújni a gyertyákat, mert egyedül nem ment volna, pedig nagyon sokat gyakoroltam rá a buborékfújással .

Az egyébként a fentiekből kimaradt, hogy kétéves évfordulómat egy sikeres bilizéssel és egyedüli pohárból ivással is megünnepeltem, azóta már szépen egyedül iszok pohárból .

Most pedig íme néhány fotó a szombati napról:

 

   

 

   

Így fogadtam a közös "Boldog szülinapot" éneklést...igazi hölgyhöz illően :

 

Néhány kép a tortámmal (ugye, látjátok az igyekezetet az arcomon, hogy elfújjam a gyertyákat?):

    

   

Csúúúúúúússz:

   

   

 

Úgy tűnik, Emese is jól érezte magát, ki is próbálta néhány játékomat és képzeljétek, egy szavam sem volt mindeközben, nem reklamáltam:

   

Apa nyakába is felmásztam, Emesétől lestem el a mozdulatot:

 

Heten mint a gonoszok, mindenki ölében egy kislány/baba :

És végül egy családi fotó:

Voltunk védőnéninél és doktornéninél is kétéves státuszon, hivatalosan 12,98 kiló vagyok és 93 centi, fejlődésem a két éveseknek megfelel (beszédben még előrébb is járok , bár ez azt hiszem, nem újdonság), mozgásban is minden rendben (a páros lábon ugrálás a legújabb találmányom, valamibe megkapaszkodom és hopp-hopp-hopp, de már kezd kapaszkodás nélkül is menni (még nem szabályos, kicsit olyan, mint egy bakkecske , de alakul - a szerk.), talán a szobatisztaságban tarthatnék kicsit előrébb, de a védőnéni szerint (szerencsére) nem kell erőltetni, majd elkezdem magamtól, meg hát a kis Zsófi érkezése majd úgyis minden felborít...ezt nem értem, miért mondta, de mindegy is. Jelenleg 13 fogam van, ami a védőnéni szerint kevés a koromhoz képest, ilyenkor már 20 kint szokott lenni, de igazándiból ez most nem számít, majd kijönnek azok a fránya fogacskák...csak sajnos a  fogmosást nem igazán szeretem, Anyának mindenféle trükköket kell bevetnie, hogy beférkőzzön a számba. Sajnos ha nincs fogmosás, akkor nincs tejcsi sem, úgyhogy végül sajnos nem úszom meg a dolgot...előbb-utóbb muszáj, hisz tejcsi az kell .

A doktornénitől kaptam megint szurit, na ez nem nagyon tetszett, sőt, elég hangosan kifejtettem nemtetszésemet, de sajnos nem úsztam meg a dolgot. Ez a kullancsoltás második adagja volt, szerencsére legközelebb már csak egy év múlva kell szurira menni, addig ezügyben nyugi van .

Nemrég meglátogattuk Apáék barátait, Ilonát, Tamást és a fiukat, Petit, de meglepődve tapasztaltam, hogy már négyen vannak (pedig Anyáék mondták már nekem előtte, hogy megyünk, meglátogatjuk Balázst), a kis Balázs már két hónapos és szinte végig aludt, amíg ott voltunk. Egy pillantást vetettem rá a babakocsiban, de aztán mentem tovább játszani. Mindenesetre jó volt ilyen pici babát látni .

Néhány további fotó és kommentár:

- anyának még mindig sokat segítek, itt például épp hagyom főzni én meg közben elfoglalom magam a konyhában  (sajnos Anya nem sokáig engedte, mert állítólag hideg a kő...én nem éreztem annak...):

 

- pancsi-pancsi a kórussal és az új rajzolós játékommal

 

- még két aranyköpés:

1. Anya bedobta a mosásba az egyik lepedőmet, mire én felemeltem és nagy büszkén ezt mondtam: "ez Fanni pókhájója"

2. tegnap elmentünk vásárolni, ahol is egy bácsi kérdezett Anyáéktól valamit, én némán üldögéltem a kocsiban, aztán amikor befejezték a beszélgetést és tovább indultak, így szóltam: "a bácsinak nem volt foga", ugyanis tényleg ritkásak voltak a fogai, de azért nem mertem túl hangosan mondani

Végül pedig, hogy ne csak magamról írjak már ennyit , Zsófi baba jól van, folyton alszik és eszik Anya pocijában, néha-néha mocorog is (gyakran kérdezem, hogy mit csinál éppen Zsófi), de már nagyon várom, hogy kibújjon, már van neki ágyikója (igaz, még összerakva nincsen, de már láttam dobozokat, amiben állítólag az van) és folyton mondogatom, hogy majd ha Zsófi kibújik, akkor ott fog aludni, meg sokat fog sírni, meg sokat fog aludni, meg ilyesmik .

Puszi mindenkinek:

Fanni

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés