Sziasztok!

Esik az eső, gyorsan jöttem hírt adni magamról, hiszen most úgyis ráérek...

A legutóbbi naplómban írtam, hogy az alvással voltak némi nehézségeim, főleg a napközbeni elalvással, azóta szerencsére ez rendeződött, most ismét szépen egyedül elalszom és 2-3 órát is alszom akár (vagy csak pihizek a végén az ágyikómban, mert szeretek ám lustálkodni ).

Ezzel párhuzamosan viszont a pocimmal történt valami, mert egy hete napi kétszer menetrendszerűen hasmenésem van. Valamit ehettem valószínűleg, ami nem tetszett neki, de hogy mit, azt már nem tudjuk meg. Mert ugye emlékeztek, mostanában hatalmas adagokat megettem meg rákaptam a zsemlére is . Csütörtök óta kapok a vízbe valami fura fehér színű dolgot (probiotikumot - a szerk.), azóta már kicsit jobb a helyzet, reméljük, azért lassan meggyógyulok, bár betegnek nem igazán érzem magam, ugyanolyan energiabomba vagyok, mint azelőtt...Anya szegény próbálkozik itt mindenféle nyalánksággal mint krumpli, rizs, ezekért annyira nem rajongok, de a háztartási kekszet imádom, mostanában ez az uzsonnám, nyamm-nyamm-nyamm.

Az előző napló óta nagyon eseménydús napjaim voltak. Először is voltunk Pesten (csütörtökön múlt egy hete), ahol rengeteg dolog történt, el is mesélem Nektek szép sorjában. Már reggel nagyon furcsa volt a dolog, mert Apa is itthon volt és ébresztve lettem...nem értettem a dolgot, mert reggel mindig én szoktam Anyáékat ébreszteni, nem fordítva. Aztán kiderült, hogy megyünk Pestre, ahol sok kaland vár ránk. Meglátogattuk Lana babáékat (azaz Lanat és az anyukáját, Krisztát), akikkel még amíg Pesten laktunk, sokat találkoztunk, sokat sétáltunk együtt, igaz, én erre nem igazán emlékszem, olyan régen volt . Amint megérkeztünk, gyorsan felderítettem a terepet, megvizsgáltam az összes játékot, a kedvenceim a kis lapozgathatós könyvek voltak, ezekkel bármikor le lehetett kötni engem . Délelőtt elmentünk a Mazsola nevű játszóházba, ahol találkoztunk Anya másik barátnőjével, Melindával és Timikével (mint kiderült, mind Lana, Timi és én is egy hónapos különbséggel születtünk, ezt a véletlent ). Az odaúton életemben először metróztam, de nagyon nem tetszett, annyira megijedtem tőle, hangos volt, gyors volt, sokan voltak, hogy végig sírtam a pár perces utat...hiába, ezt még szoknom kell...

A játszóházat nagyon élveztem, amint odaértünk, Anyát otthagytam és már bele is vetettem magam a játékok közé, előbb a legókat pakoltam, de gyorsan megtaláltam egy egész polc kisautót, így rögtön le is pakoltam őket a földre . A másik kedvencem a főzőcskézős és bevásárlós játék volt, pontosabban a hozzávalók, gyümölcsök, zöldségek, ezeket is egész sokáig pakolásztam egyik helyről a másikra. De megtaláltam a sok kis labdával teleszórt sátrat is, persze itt is pakolásztam kicsit. A lényeg, hogy mindig arra mentem, amerre nagy helyet láttam pakolni, nem gyakran voltam a többi baba közelében, így Anya nem sokat tudott beszélgetni, de én jót játszottam. Mondtam is Anyának, hogy többször menjünk, annyira jóóóóóóó volt.  Sajnos egyikünk anyukája sem vitt fotógépet, majd legközelebb igyekszem én is gondolni rá...Délben ebéd után aludtam egy jót, kis játék Lanaéknál, utána pedig bementünk Apához a munkahelyére, megnéztem, hol is dolgozik. Apa szerencsére itt már fotózott a telefonjával:

- akkor is megmászom ezt a dobozt

 

- még Apa székébe is beültem, jól mutatok, ugye?

 

Nagy esemény is történt az irodában, amíg örültem, hogy én vagyok a középpontban, egyszercsak megálltam és ezt mondtam: "pisilni kell". Persze akkor már túl voltam rajta. Ezt még azelőtt nem mondtam, de azóta többször is. Lehet, hogy nem a legjobb helyet választottam, hogy ezt elkezdjem, de hát ha egyszer ott jutott ez eszembe .

Este aztán hazajöttünk és úgy elfáradtam, hogy nagyon jól aludtam volna, ha nem ébredek fel kétszer is a sok élmény miatt...de csak ittam és már aludtam is tovább...mostanában nem gyakran van ilyen, mármint, hogy felébredek éjszaka...

 Másnap sem volt azonban pihenés, délelőtt ugyanis felkerekedtünk és elmentünk megint a Kerekítő nevű foglalkozásra Diósdra. Megint bússzal mentünk, de ezt most nem élveztem annyira, mint egy héttel azelőtt, mert még élénken élt bennem a metrós tortúra...sőt, azóta kicsit félek a repülőtől, a ninós autótól is. Sajnos a Kerekítőt vezető néninek nem volt hangja, ezért nem volt rendes énekelős-mondókázós foglalkozás, de azért hozott sok-sok játékot, amikkel lehetett játszani, úgyhogy ezt is nagyon élveztem.

 Tegnap pedig ismét Pestre mentünk, pontosabban Csepelre, ahol fórumtalálkozó volt. Ide kocsival mentünk hármasban. Biztosan nem írtam még, de Anya levelezik más olyan anyukákkal, akiknek ugyanakkor született kisbabájuk, mint én. Eddig még soha nem jött össze egy személyes találkozó, de most végre sikerült megszervezni. Anya már nagyon várta, én meg a játékokat vártam . Kb. 15-20 baba gyűlt össze. Nagyon jól éreztem magam, sokat játszottam, de azért meggyűlt a bajom néhány kislánnyal és kisfiúval, akik az én kezemben lévő játékra pályáztak...sőt, azokkal is veszekedtem egy kicsit, akik nem akarták ideadni nekem a náluk lévő játékot...ilyenkor Anya vagy Apa sietett a segítségemre, de nem mindig adtak nekem igazat, azt akarták, hogy a végre megszerzett játékot visszaadjam vagy hogy együtt játszunk a másik babával egy bizonyos játékkal. Úgy tűnik, kezdek átlépni az önző korszakba...teszek fel néhány fotót erről a nagy napról, remélem, mindegyiken megtaláltok :

 

     

Anyáék szerint három dolog kiderült:

1. a legmagasabbak közé tartozom (a fiúkat is beleszámítva)

2. a legtöbbet beszélők közé tartozom (vagy vezetem ezt a listát? nos ez azért nem derült ki )

3. az akaratosabbak közé tartozom, de ezt a listát tutira nem én vezetem

 Végül néhány egyéb fotó:

- néha megszerzem az ebédhez és vacsorához olvasgatott újságomat, leülök a szőnyegre (!!!) és kicsit olvasgatok: 

   

- múlt hétvégén (mármint nem most, hanem még azelőtt) megünnepeltük érdi papa születésnapját, így megint találkozhattam Emesével. Meg is simogattam és kicsit meg is csiklandoztam, vagy legalábbis próbáltam . Sőt, sétálni is elmentünk, ahol én nem mindig arra akartam menni, mint a többiek .

   

- játék az udvaron

   

   

- jepüjő, ott a jepüjő

 

- Apa, ne bohóckodj

Ennyi voltam mára, puszi mindenkinek:

Fanni

Ui: most jut eszembe, helyreigazítást kell közzétennem a magasságommal kapcsolatban, kiderült ugyanis, hogy az itthoni zsiráf, ami a magasságomat hivatott mérni, kicsit torzít és 2 centivel többet mér, úgyhogy elvileg "csak" 85-86 centi magas vagyok. A súlyom nem változott, felmentem ugyan 11,3 kilóra, de a héten vissza is mentem 11,1-re.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés