Sziasztok!

Itt a tavasz, jupííííííííííí  Végre nem kell azt a fránya overált hordani, sokkal jobban élvezem a kinti kiruccanásokat, végre tudok ülni a babakocsiban és élvezhetem a kilátást  Már csak egy dolog kell a teljes boldogsághoz: Anya kicsit takarja a kilátást, így jó lenne, ha végre megfordítanának és előrefelé nézhetnék...majd megkonzultálom ezt Anyáékkal

Egész sok dolog eszembe jutott a múltkori napló óta, össze is írtam őket, hogy most semmi se maradjon ki

Szóval mostanság kezdek eléggé hisztis lenni, állítólag. Én ezt nem így érzékelem, csak valahogy Anyáék sokszor nem értik meg, mit szeretnék, hiába mutogatok én...meg nem mindig foglalkoznak velem, van hogy kimennek a szobából vagy ebédelnek/vacsoráznak vagy egymással beszélgetnek, ezt nem jól viselem, ilyenkor is velem kellene foglalkozniuk, meg játszani, meg dumcsizni ...szóval mostanság ilyen eszközökhöz kell folyamodnom, ha valami nem tetszik:

Pedig a képen is látszik, hogy a jobb kezemmel éppen mutatok valamire (már nem emlékszem, mi is volt az), de nem kaptam meg, inkább az ételt próbálták belém lapátolni...pedig már tudhatnák, hogy valamivel le kell engem foglalni, hogy egyek...hiába, én már csak ilyen vagyok. De azért már kezdek egy-két dolgot megérteni abból, amit mondanak nekem, pl.: add ide vagy kérem, kérek puszit (erre cuppogok ), tedd vissza a lábad a biciklire (hétvégén ezt is megcsináltam), csüccs (főleg ha a vizes pohárkámmal közelítenek, akkor nem kell kétszer mondani ).

Egyébként most már kezdenek kialakulni kedvenc játékaim: ilyen a labdázás, Apával versenyezni szoktunk a labdáért, általában persze én nyerek . Imádok átmászni Anyáék lábán, ha a földön ülnek, imádok rámolni, mindent szétpakolni, még a kádban is folyton rendezgetem a játékaimat. Végül pedig imááááááádom a könyveket. Van is egy kedvencem, amit névnapomra kaptam, de sajnos a sok lapozgatástól már kezdi megadni magát. Nem baj, én így is szeretem . Ja, és arra is rájöttem, hogy olyan jó odabújni valakihez, olyna kis bújós lettem, állítólag.

Már nem emlékszem, hogy írtam-e, de az éjjelek már egész szépen alakulnak, sokszor nem is kell átjönni hozzám, ha felébredek, megkeresgélem a cumijaimat (még mindig hárommal alszom ) és szépen alszom is tovább (esetleg egy kicsit kopácsolok velük az ágykeretnél ).

Ami a dumálást illeti, hát, be nem áll a szám, folyton mondom a magamét, kár, hogy ezt még körülöttem senki nem érti, csak mosolyognak rajtam, én meg ezen felbúzdulva tovább produkálom magam...hiába, szeretek a társaság középponjtában lenni. Ha pedig hozzám beszélnek, akkor egy-két szónak, ami megtetszik, elismétlem az elejét (pl. pi - pingvin, há - ház, há-há - háp-háp vagy kacsa). Szóval szeretem hallatni a hangomat, de más hangos dolgokat nem nagyon szeretek. Pl. a héten elmentünk séta közben egy nagy hangos autó mellett (szippantós kocsi - a szerk.) és utána két napig féltem a kocsiktól meg a hirtelen hangoktól is (pl. orrfújás, tüsszentés).

Végül pedig néhány fotó:

- én is gitározok kicsit

- a mi kis családunk

- egy kicsit huncut is vagyok néha, pl. a lenti képeken is: Apa, mit mondtál?  "Nem sza-bad"? Akkor kinyithatom, ugye?

- már így utazom a kocsiban, végre kilátok az ablakon

- trombitázok (igaz, még szívom, nem fújom, de már meg tudom szólaltatni)

A súlyom tegnap este már 9,45 kiló volt, de szerdán megint megyünk védőnénihez és megmér hosszban és kilóban is, kíváncsi vagyok.

Azt hiszem, ennyi volt mára. Most jön a húsvét és a húsvéti szünet, úgyhogy egy rövid időre én is elköszönök (jövő héten nem érek rá naplót írni, hiszen költözünk, jupííííííí), de igyekszem két hét múlva jelentkezni (ez attól is függ, hogy lesz-e internet két hét múlva az új házikónkban).

Puszi mindenkinek és élvezzétek a jó időt, én is így teszek.

Fanni baba