2010.09.07. 14:43, csillazoli
Sziasztok!
A múltkori naplóban ígértem néhány fotót arról a napról, amikor Emesével taliztunk, íme:
- Emese és én
- gyere Emese, majd én tollak
- itt épp sétálunk egy nagyot, egy dombról is lejöttem Anyáék segítségével:
Azt hiszem, most már kijelenthetjük, hogy a 15 hónapos oltást nagyobb következmények nélkül átvészeltem. Volt ugyan néhány hasmars meg piros popsi néhanapján, de semmi olyasmi, amivel a doktornéni riogatott, jupííííí!!!!! Ja és ezt gyorsan le is kopogom, kopp-kopp-kopp Szerencsére csak kétszer kellett lázat mérni, ezt ugyanis nagyon nem jól viselem...viszont úgy hallottam, hogy legközelebb már nem fognak ezzel macerálni, mert Anyáék vettek valami új csodaszerkentyűt, amivel a fülemben pillanatok alatt meg tudják nézni, hogy van-e lázam...remélem, ezután sem lesz rá gyakran szükség, de azért már sokkal barátságosabban hangzik Nem is értem, hogy eddig miért nem jutott ez Anyáék eszébe...
Sajnos a legutóbbi napló óta beköszöntött a hidegebb idő, most már nem olyan egyszerű az élet, folyton több réteg ruhát kell kintre felvenni és hát ugye bent is fel vagyok rendesen öltöztetve. Kaptam egy cuki őszi cipőt is, nagyon tetszik, lila-rózsaszín kombináció, így illik a legtöbb rucimhoz Fontosak az apró részletek, ugyebár Szerencsére azért nem vagyunk egész nap bezárkózva, csak felveszünk egy kabátot, vastagabb satyit és irány a szabad és friss levegő...sokat járunk mostanság játszótérre is, kezd kialakulni a temperamentumom, legalábbis Anyáék szerint, mert szerintem ez mindig is ilyen volt, csak max nem jött a felszínre...a játszón mindig mindenkit letámadok és elkérem, na jó, elveszem a játékát Na jó, azért ezen igyekszem változtatni, mert állítólag nem szép dolog...de ha egyszer nekem pont az a markoló vagy dömper vagy pöttyös labda kell...hiába, én inkább a fiús játékokat szeretem, babázni még nem babázok, az még annyira nem köt le. Viszont kezdenek érdekelni a gondolkodtató játékok mint a formabedobó meg a memóriaköveim (amikor 40 kőből 20 párat kell megtalálni, egyszer már sikerült az összeset, igaz, ahogy az a lenti képen is látszik, még fejjel felfelé keresgélem őket), bár sok türelmem még mindig nincs hozzájuk, de azért alakulok A következő képeken épp a két pillangót keresem, aztán meg odaadom őket Anyának:
Itt meg épp az ablakos könyvemet nézem, mostanában ez a kedvencem:
Néha építőkockázni is szoktam, Anya segítségével például már ilyen magas tornyon építettem:
Az akaratosságom tegnap is megmutatkozott, amikor épp a nagybevásárlást intéztünk. Úgy gondoltam ugyanis, hogy most én ezt nemcsak a kocsiban üldögélve nézegetném, hanem én is tevékenyen részt vennék benne...ezért kikéredzkedtem, szerencsére Anyáék ennek eleget is tettek, aztán a kekszes-csokis soron ragadtam...mindent szépen megvizsgáltam, közelről és távolról, mindent megfogdostam, de arra azért vigyáztam, hogy nagy kárt ne tegyek benne Ha meg el akartak onnan csábítani, nem engedtem, nem akartam visszacsüccsenni a kocsiba, nem akartam ölbe lenni, egyáltalán nem akartam onnan elmenni, inkább csak sírdogáltam, vagyis inkább hisztiztem egy nagyot Anyáék azt mondták, hogy ebből ne csináljak rendszert, mert aztán nem lesz jó vége...majd meglátjuk
Képzeljétek, már kibújt a két alsó rágófogam is, így most már 12 fog büszke tulajdonosa vagyok, igaz, ebből a 4 rágó még mindig csak részben látszik, de szépen növögetnek. Pár napig alvássztrájkot tartottam, Anyáék úgy gondolták, hogy a fogaim miatt...azt csináltam ugyanis, hogy sírtam, ha nem volt ott senki, de amint valaki bejött, már hasra vágtam magam és alvást tettettem...ha megint kimentek, megint felálltam és sírtam...aztán ha megunták és ki akartak venni, akkor meg folyton vissza akartam menni az ágyba, azt hajtogattam, hogy "aludni" meg "cumikhoz"...szerencsére aztán Anyáék megfejtették, mi volt a gond...nem fogjátok kitalálni!!!! Mivel most már hidegebb van, megkaptam a vastagabb hálózsákomat, ami 86-os méretű, a 85-ös magasságomhoz elvileg pont passzol...de képzeljétek, kicsi volt, vagyis nem tűnt annak, de azért nem volt már kényelmes...amint megkaptam a 98-as (!!!) hálózsákot, máris aludtam egy nagyot és azóta sincs ezzel gond azóta ki tudom magam végre pihizni
Alvás terén pedig más változás is történt, most már végleg átálltam az egy alvásra, ebéd után alszom 2-2,5 órát, így jobban elfáradol délelőtt is meg estére is.
Múlt hétvégén voltunk a hatvani mamáéknál, ott is aludtam, Anyáék meg elmentek egy esküvőre és csak éjjel jöttek haza. Épp akkor volt ez az alvás mizéria, úgyhogy este is nehezen tudtak mamáék elaltatni, meg éjjel is amikor Anyáék visszajöttek, felébredtek és csak közöttük voltam hajlandó aludni
Végül néhány egyéb fotó:
- még mindig sokat segítek
- vajon mit csinálok itt a képen? Annyit segítek, hogy épp ezelőtt ébredtem és be lettem takarva, hogy meg ne fázzak
- kukucs
- ugye, milyen jólfésült vagyok?
- néhány fotó Apával (legközelebb Anyával is teszek fel fotót, ígérem)
Anya csinált még egy csomó fotót kint, de még nem sikerült letölteni őket a telefonjáról, legközelebb azokat is igyekszem elkérni tőle...
Puszi mindenkinek:
Fanni