Második naplóm

Sziasztok!

Lassan két hónapos leszek, így gondoltam ideje ismét hírt adnom magamról. Remélem, sok időtök van, mert most nem leszek rövid, annyi minden történt első jelentkezésem óta . Úgy gondoltam, legjobb lesz, ha témakörökbe szedem mondandómat, így talán kicsit strukturáltabb is leszek és talán mindenre ki tudok térni, ami fontos.

Kezdjük a legfontosabb adataimmal: 56-57 centi vagyok, attól függően, hogy ki méri. Súlyom legutóbbi mérlegelés szerint 4,75 gramm, 62-es ruhákat hordok már és kettes pelust, ebből a kedvencem a Pampers. Most hogy picit hűvösebb van, végre kapok értelmesebb rucikat is, nemcsak bodyt, mert azt már nagyon meguntam, folyton lebukom, hogy hátha kapok valami jobbat

Evés: Anya szerint cicifüggő vagyok, mert semmi mást nem fogadok el, csak azt. Hát, azt hiszem, ezt talán meg lehet bocsátani egy pici lánynak, mint én . Cumi, cumisüveg alapból ki van zárva, kiskanál esetleg jöhet, de akkor számolni kell jelentős selejttel (azt hiszem, Ti, felnőttek, ezt így mondjátok...), a fecskendő az, amivel viszonylag magas százalékban a számba kerül a kaja, de azért ezt sem szeretem, ezt is tolom kifelé a nyelvemmel. Anya persze rájött, hogy ha oldalra a számba teszi, akkor azért onnan még nem tudom kivarázsolni. Ez sajnos a cumisüveggel is bejön néha, de nem vagyok túl türelmes, inkább az IGAZI anyatejcsire vágyom .

Általában 3 óránként eszek. Eleinte Anya megpróbált igény szerint etetni, ami azt jelenti, hogy amikor enni kértem, akkor kaptam is. Ez volt ám a jó világ. Ennek viszont az lett vége, hogy egyrészt a túl gyakori evéstől fájt a pocim, másrészt csak nassolgattam, egyszer sem laktam úgy igazán jól, harmadrészt pedig Anyának kevesebb lett a tejcsije. Úgyhogy most 2-2,5 óránál gyakrabban nem kapok enni. Mondhatnám, hogy sajnos, de igazándiból rá kellett jönnöm, hogy ez nekem is jobb, mert nem fáj annyira a pocim, több a tejcsi és két szopi között nem éhezek meg olyan gyakran, így hosszabbakat is tudok aludni . Pár napja már átlag egy deciket eszek egyszerre, ami 7-szeri szopival számolva kb. 700 ml tejcsit jelent (éjszaka nem mérjük, ezért nem tudjuk, de nappal megvan a fél liter kb.). Ez a súlyomhoz viszonyítva nagyon jó. Ráadásul szépen hízok is (születési súlyomat már megmásfélszereztem, sőt...), úgyhogy ezen a téren minden rendben.

Egy-egy evés nem tart tovább 10-15 percnél, de van hogy 5 perc alatt végzek, hiába, szeretem a hasam . A büfizésbe is szépen belejöttem már.

Alvás: ezen a téren még vegyesek a tapasztalataim, általában még kétszer kelek éjszaka enni, a legrövidebb etap másfél órás volt, a leghosszabb 8 órás, de az átlag 3-4 óra. Eddig kb. 4-5-ször aludtam 5 vagy annál több órát éjszaka, de ez még elég rendszertelen. Az első tényleges éjszaka a mai volt, este fél 9-től reggel fél 5-ig aludtam, jupjjjjj . Az éjjeli ébredéseim viszonylag rövidek, eszek (10 perc), büfizek (vagy nem) és bealszok Anya vállán (pár perc) és Anya letesz az ágyikómba aludni. A két eóébredésből egyet megspékelek egy kakival, amit általában a bealvás periódusára időzítek, így peluscsere után kezdődhet minden elölről, ilyenkor 30-40 percbe is beletelik, míg újra ágyba kerülök, annyira felébredek. De nem panaszkodom, az éjszakáim egész jók.

Nappal 3-4 alvással büszkélkedhetek, attól függően, hogy mennyire fáj a pocakom. Ilyenkor vagy kényelmi szopival, vagy Anya vállán, vagy Anya ölében alszom el és utána kerülök be a mózesbe, ahol a nappali alvásokat töltöm. Mostanában már nem a teljes bealvás állapotában kerülök a mózesbe, amit néha zokon is veszek, de többszöri próbálkozásra végül sikerül elaludni. Ez azért nem egyszerű Fanni mellett, mert ő meg játszani szeretne Anyával, hangosan, pont amikor én aludni szeretnék, szóval mindketten megküzdünk ilyenkor Anya figyelméért , és persze én nyerek, mert én vagyok a kisebb és ha végre alszom, akkor Fannin a sor, ilyenkor neki van ideje Anyával játszani.

Azt még gyorsan ide leírom, hogy viszonylag könnyű az alvásaimmal kalkulálni, mert ha elalszom, akkor egy ciklus 45-50 percig tart, tehát ki lehet számolni, hogy kb. mikor fogok ébredni (45 perc, másfél óra, 2 és negyed óra stb.).

És még valami: megkezdtem álombéli vándorlásomat a kiságyikómban. Anya este és éjszaka mindig középre tesz le aludni, de amikor felébredek, mindig valamelyik szélén (ilyenkor van, hogy a kezemet kilógatom) vagy az ágy végében ébredek. Sőt, olyanra is volt már példa, hogy teljesen megfordultam és a fejem helyén a fenekemet találta Anya...nem kicsit lepődött ám meg, hogy a sötétben most hogy is fekszem vajon .

Napirend: Még azért napirendről nem beszélhetünk, de valamifajta rendszer már kezd kialakulni napjaimban. Reggel 7-8 körül kelek (ez általában Fannival együtt történik) és szopizok. Fél 9 - 9 körül egy rövidet (egy ciklusnyit), majd szopi után dél körül egy rövidet és egy hosszút vagy két hosszút (a hosszú 2-3 ciklust jelent). Anya ennek persze nagyon örül, mert így van egy kis szabadideje, amíg mi Fannival alszunk . Ezután késő délután-este még alszom egy rövidet (kb. 5 körül). Fél nyolckor pancsi (előtte van hogy ölben 10-20 percekre még elszundizok, mert már nem bírom tovább a várakozást). Utána szopi és fél 9 körül alvás. Éjszaka általában 2-szer, nagy ritkán csak egyszer kelek enni.

Két szopi között is van ám rendszer (ha éppen az össze nem omlik, mint ma is ), ébredés után szopi jön, utána peluscsere (vagy előtte, de erről már kezdünk leszokni, mert a trotyi mindig szopi közben jön, így spórolunk egy plust szopinként...), utána fentlét és játék, ilyenkor legjobban nézelődni szeretek, majd ha már kezdek ásítozni, akkor pedig altatás és alvás.

Kedvenc elfoglaltságaim: Legjobban szopizni szeretek, de most inkább egyéb elfoglaltságaimról írnék kicsit . Kedvenc helyem (és Anyáéknak a joker hely) a pelenkázó, ha sehol vagy sehogy nem jó, akkor itt biztosan abbahagyom a sírást, sőt, mosolyogni is kezdek. A legtöbb időt a járókában töltöm, egyre többet hason, de ezt annyira nem szeretem, általában pár másodperc és egy buksiemelős próbálkozás után sírni kezdek és kérem, hogy fordítsanak hanyatt, úgy sokkal izgalmasabb a világ . Így nagyon szeretek nézelődni, főleg a csillár a kedvencem. Egyre hosszabb ideig bírom már a pihenőszékemben is, de a hozzá tartozó színes állatos zenélős micsodát még nem értékelem sokra. Inkább innen is szeretem szemlélni a világot, leginkább a villanykapcsoló és az ajtófélfa tetszik, biztosan a barna-fehér kontraszt miatt. Itt sokszor idejön hozzám Fanni is, őt is szeretem nézni és a körülöttem zajló eseményeket. A legújabb, hogy spontán mosolygok mindenre és mindenkire (meg ha rám mosolyognak, többnyire akkor is), így most ezzel szórakoztatom magam és másokat. Szeretem, ha színes tárgyakat mozgatnak előttem, azokat szépen követem is a szemeimmel és a fejemmel is már 180 fokban.

A pancsit is kezdem megszeretni, már nem visítok úgy, mint régen, sőt, már az sem zavar, ha pucérkodhatok kicsit .

Mozgás: Hanyatt fekve állandóan mozgok, meg nem áll a kezem és a lábam egy pillanatra sem, én már most kezdek erősíteni és izmot növeszteni . Hason fekve már nemcsak átfordítom a fejem egyik oldalról a másikra, hanem szépen fel is emelem, főleg, ha valami érdekes dolgot fedezek fel vagy hallok a fejem fölött. Néha már egész magasra is sikerül felemelni és rövid ideig meg is tartom. Ehhez azért nagyon jókedvűnek kell lennem, bármikor nem csinálom...

Beszéd: Képzeljétek, már kezdek ismerkedni a torkom hangjaival és próbálgatom is őket, amikor Anyával "beszélgetünk". Ezek főleg "khi" és "ghi" -re emlékeztető hangok, de igazándiból eléggé meghatározhatatlanok Anya szerint.

Orvoslátogatások:

szeptember 6. - ortopédus doktor bácsinál jártunk, aki megnézte a csípőmet, lábamat, hátamat, fejemet. Azt mondta, hogy minden ok, a lábam kicsit befelé áll, de semmi olyan baj nincsen, amit ne lehetne korrigálni. Ezért Anya minden nap kicsit tornáztatja, kitalált hozzá egy kis játékot is, ami nekem nagyon tetszik, néha még mosolygok is rajta .

szeptember 7. - doktor néni járt nálunk, mert 37,8-as hőemelkedésem volt. Megvizsgált, meghallgatott, még a számba is belenézett, de nem látott sehol semmit, azt mondta, hogy biztosan egy enyhe nátha vagy egy enyhe vírus, mert a kakim kicsit nyálkás volt. Anyát ellátta mindenféle jótanáccsal, de szerencsére utána már nem volt lázam...hogy ez mégis mitől lehetett??? A kakimra kapok napi 2-szer fél ampulla Normaflore-t, de nagyon utálom, mert Anya fecskendővel próbálja belém erőltetni...szerencsére utána mindig jön a tejcsi, ami megnyugtat és gyorsan el is felejtem, hogy előtte mit kellett ennem .

augusztus 25. - csípő, hasi és koponya ultrahang, amit egy nagyon kedves doktor néni csinált. Meg is dicsérte a súlyomat, azt mondta, hogy látszik, hogy szépen eszek és van tejcsi . Szerencsére az uh nem mutatott ki semmi rendellenességet, szóval rendben vagyok, a csípőm jó, az agyam is megvan és a belső szerveim (máj, lép, gyomor, vesék) is a helyükön vannak. Sőt, a végén azt is megnézte a doktor néni, hogy belül is kislány vagyok-e és megnyugtatott, hogy igen, odabent is minden rendben, megvan mindenem, ami egy kislánynak kell .

augusztus 24. - Anya 6 hetes kontrollra ment vissza a doktor bácsihoz, ahová én is mehettem, így megismerhettem őt, aki segített nekem kibújni Anya pocijából és akinek a keze nyomát még mindig a homlokomon hordom. Egész sokat kellett várni, de én addig szépen elnézelődtem és kicsit aludtam is Apa kezében. Mindenki engem csodált és irigyelt, hogy milyen szép és nyugodta baba vagyok. Hát igen, megmutattam a legjobb oldalam .

augusztus 16. - 1 hónapos státuszvizsgálat a védőnéninél és a doktor néninél. Itt nem történt semmi izgalmas, Anya és a védőnéni kicsit beszélgetett, megmérték a súlyomat (amire ismét sok dicséretet kaptam ) és már mehettünk is haza.

augusztus 4. - gyereksebészeten jártunk, mert a két nagylábujjamon a köröm olyan nagyon furán nőtt. Valahogy úgy tűnt, mintha befelé nőne, ezért megnézettük itt egy doktor bácsival. Szerencsére ő megnyugtatott minket, hogy ez néha előfordul és hogy nem kell vele csinálni semmit, mert a köröm majd megcsinálja magának a helyet, szépen letolja maga előtt a bőrt. És ez így is történik, az egyik lábamon már nagyon szép a lábujjam, a másikon pedig a letolás éppen folyamatban van .

augusztus 2. - első látogatás a védőnéni rendelőjében, így én is megnézhettem magamnak, hogy ezentúl hová fogunk majd havonta járni ellenőrzésre.

Utazások, programok: Amióta megszülettem, nagyon sok minden történt már, sok látogatónk volt és már hosszabb útra is felkerekedtünk. Ezeket próbálom most röviden összefoglalni, hogy később emlékezzek rá. Szóval eleinte hatvani mamáék és érdi mamáék sokszor jöttek hozzánk látogatóba és segítettek Anyáéknak, vigyáztak és játszottak Fannival, megcsodáltak és büfiztettek engem és hoztak sok-sok finomságot Anyáéknak, hogy Anyának legyen sok tejcsije. Ezt a sok finomságot én is köszönöm szépen, tényleg sok tejcsi lett tőle, amint a súlyom és az arra kapott sok dicséret is bizonyít . Nem vagyok dundi, de azért vannak hurkáim , nem is kevés.

Beugrottak hozzánk Emeséék is, de én mindkétszer aludtam, így ébren még nem volt alkalmunk találkozni. De ami késik, nem múlik, jövő héten mindenképpen találkozunk és akkor szemügyre veszem őket is.

Múlt héten pedig egész héten itt volt nálunk Tünde, akivel így alkalmam nyílt jobban összebarátkozni. Többször dajkált engem, ügyesen elaltatott és a pelusomat is kicserélte. Nagyon ügyesen belejött a végére .

Ugyanígy jártam Anya Zsófi barátnőjével és a családjával is, mert amikor meglátogattak minket, akkor szintén aludtam. Anya szerint velük csak soká fogok találkozni és akkor már nem én leszek majd a legkisebb a társaságban .

Az első kiruccanásom augusztus 21-én volt, amikor is meglátogattuk érdi mamáékat. Néhány órát töltöttünk ott, aminek a nagy részét persze átaludtam...hiába, ott olyan jót lehet aludni. Amikor ébren voltam, akkor pedig igyekeztem jó formában lenni és ott már megmutattam angyali mosolyomat .

Következő vasárnap pedgi felkerekedtünk és meglátogattuk hatvani mamáékat. A kocsiúton szépen aludtam, csak az utolsó negyed órában nyüsziztem kicsit, mert az alvási ciklusom rövidebb volt, mint az út hossza. De összességében oda is és vissza is szépen bírtam az utat. Az ottlétet is nagyon élveztem, bár dél körül rám jött egy kb. egy-másfél órás hasfájás, ezért kicsit megzavartam a nyugodt ebédet, valakinek mindig engem kellett dajkálni, de végülis elaludtam és akkorát aludtam, hogy a végén már ébreszteni kellett, hogy enni és menni kellene haza, mert ha nem , akkor este már nagyon nyűgös leszek. Szóval ott is jó nagyot aludtam . Hamarosan megint megyünk .

Múlt hétvégén pedig kinéztünk egy rövid időre az Érdi Napokra és egy új játszótérre. Mindkét helyen aludtam egy jót Anya kezében vagy a kendőben, Fanniék pedig jót sétáltak és játszottak, zenét hallgattak .

Egyelőre ennyi tellett tőlem, hamarosan jelentkezem egy új naplóval sok-sok képpel az elmúlt hetekből, igyekszem a legjobbakat kiválogatni .

Puszi mindenkinek:

Zsófi baba

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés