2011.02.21. 13:36, csillazoli
Sziasztok!
Ugye, most meglepődtetek, hogy megint hallotok rólam? Hát igen, a tetgnap esti vacsora olyan jól sikerült, hogy Anyáék sok mindent összegyűjtöttek még egy naplóba Most inkább sztorizós napló következik. de azért néhány kép itt is lesz ám
Szóval, a legnagyobb hír, ami miatt eme naplót meg akartam írni, az az, hogy tegnap megint elővettem és gyakoroltam az ugrálást (emlékeztem, asszem írtam, hogy még decemberben a két ünnep között kezdtük el gyakorolni, mert állítólag egy két éves kislánynak majd ezt tudnia kell...most sokáig hanyagoltam a dolgot, aztán tegnap megint megpróbáltam, és SIKERÜLT!!!! Na jó, azért még ne gondoljatok itt kétméteres ugrálásra, de már pár centire elemelkedik a földtől mindkét lábam, igaz, a földre érkezéskor nagoyn figyelnem kell, mert a lendülettől majdnem hanyatt esek. Azóta ezt ma is gyakoroltam, annyira élvezem...lendületvételkor szinte leguggolok
Ja, és tegnap délután végre olyan jó idő volt, hogy végre lehetett homokozni, kb. fél órán keresztül élveztem azt, hogy elefántot építünk homokozós forma és Anya segítségével. Kár, hogy ma havazik, mert így biztosan nem megyünk homokozni
Na de ha már így nekiveselkedtem az írásnak, akkor néhány egyéb dolgot is összegyűjtöttem Nektek:
1. a legtöbb beszéddel kapcsolatos, úgyhogy ezzel kezdem, jó olvasgatást mindenkinek az alábbi aranyköpésekhez, illetve még nem annyira aranyköpések, de Anyáék mindig rácsodálkoznak, hogy milyen szituációkban is képes vagyok mondani valamit...
- tegnap este Apával cippzár fel-lehuzigálós játékot játszottunk az ő melegítő felsőjével, amikor egyszercsak felhúztam a sajátomon is a cipzárt és megszólaltam: "jó mejege van Fanninak"
- Anya megkért, hogy figyelmeztessem, hogy néha méregesse a vérnyomását, én híven teljesítem is a kötelességemet, amikor leülünk enni, akkor (mivel az asztalon meglátom a fekete dobozt), akkor szólok Anyának: "Anya megméji a véjnyomását", de ez nem elég, utána jön az "Apa is megméji a véjnyomását", mire Apa mondja, hogy Apának nem kell megmérnie, erre én: "Apa máj megméjte a véjnyomását". Ebből is látszik, hogy már tudom, mi a különbség a még és a már között és azt nemcsak következetesen, hanem gyakran használom is
- beszéd közben az egyes szám első (ÉN) és a többes szám második (TI) személyt még mindig nem használom, a többit viszont igen, következetesen, magamra vagy a Fannit vagy a TE-t használom
- a jelen idő mellett már a múlt időt is ismerem (ld. vérnyomásos példa fent), de már felismerhetők a jövő idő kezdeményei is beszédemben (mindjárt jön Apa)
- tegnap este Anya éppen tepertőt evett, amikor megláttam és természetesen nekem is azonnal kellett (mostanában nagyon rá vagyok ám kattanva), így kértem: "kéjsz tepejtőt", erre Anya: "mit kell mondani?", mire én: "kéjek szépen tepejtőt" (ezt épp most tanulom), de aztán hozzátettem: "Apának is teszünk tepejtőt", hiába, egy jó kislány mindenre figyel
- szintén vacsi közben, a tányérom tele volt kifli darabkákkal, amiket már szétszabdaltam, erre megláttam Anya kezében egy jó nagy zsömlét, rögtön nekem is az kellett: "abbój kéjsz", aztán ránéztem a tányéromra és hozzátettem: "dehát ott van a tányéjodon a kifji"...hát igen, ezt Anyáék szokták nekem mondani, de én már magammal is elbeszélgetek
- azt már írtam, hogy mindent kommentálok, azt is amit csinálok, a legjobb példa erre a következő: "Fanni pukizott egyet" , vagy "Fanni csukizott", na kitaláljátok, hogy ez utóbbi mit jelent? Talán nem, ezért gyorsan fordítok: Fanni csuklott
- egyes mondatok pedig egy az egyben úgy hangzanak el, ahogy azt hallottam...pl. "kéjsz mackó sajtot, babám", kijelentő módban (asszem), de Anya kérdésként szokta ezt mondani nekem, hát én átvettem...Anyáék nagyot nevettek rajta
- ismeretlen szavakat (már egész hosszúakat is) első hallásra megismétlek és többnyire meg is jegyzem őket
- vannak szavak, amiket azonban kezdek keverni, igazándiból nem is a szavakat, hanem ezt a sok ragozást...pl. először megtanultam azt, hogy Fanni veszi fel a kabátját, utána azt mondták nekem, hogy Fanni vegye fel a kabátját, erre én ezt összekombináltam, Fanni vesze fel a kabátját. De ugyanezt játszom más igékkel is, mint pl. keres
- ma délelőtt Anya szerint mondtam egy összetett mondatot, állítólag az elsőt eddig életem során, ez pedig a következő volt: Anya épp husit vett ki a fagyasztóból, amit nekem adott, hogy tegyem az asztalra (ugye, milyen házias vagyok ), megfogtam, feltettem, erre megszólaltam: "hideg a Fanni keze", majd kis szünet, "merjt megfogta azt" (a husit, de ezt leegyszerűsítettem ). Lehet, hogy az egész beszédes sorozatot eme nagy dologgal kellett volna kezdenem, de most már mindegy, teszek ide sok-sok képet, hogy mennyire örült Anya ennek:
- érdi mamával kedvenc beszélgetésem a következő (több beszélgetésből összevonva):
Mama - Fanni, mi volt a templomban?
Én - Hajangoznak.
Mama - És mit csináltak a templomban?
Én - Megkejesztelték Emesét.
Mama - És mit csináltak velünk? (aki esetleg nem emlékezne a sztorira, a 87. naplóban utánaolvashat)
Én - Kidobtak (ezt régebben mondtam, mostanában már nem).
Mama - De mit mondott a pap bácsi?
Én (fennhangon) - Tessenek kifájadni!
- tízig számolni már régen tudok, de megszámolni dolgokat, nos ez egy újkeletű tudományom, amit éppen gyakorlok, de még nem mindig teljes sikerrel, jelenleg 2-3-4 dolgot tudok megszámolni (legalábbis ennyit már sikerült), ennél többet még nem
2. Evés/ivás témakörében néhány dolog (ezekről lehet, hogy már írtam, de inkább többször legyen meg, mint egyszer sem, ha nagy leszek, jó lesz olvasgatni )
- arról már bizonyára írtam, hogy nagyon szeretem a zöldséget, frissen és főve egyaránt, hatalmas adagot képes vagyok ebből lenyomni
- múlt héten kicsit hadakoznom kellett Anyáékkal...az történt ugyanis, hogy amíg Hatvanban voltunk, elkezdtem szétrágni a vizes cumisüvegem tetejét, így a kettőből egyik sem maradt cseppmentes...Anyáék ezen felbúzdulva vettek nekem olyat, amit nem tudok szétrágni, több napig is próbálkoztak vele, hogy abból igyak, de én inkább szomjaztam. Mit gondoltok, mi lett a vége a dolognak? Én nyertem, maradt a régi jól megszokott poharam, immár nem cseppmentesen, de állítólag kapok bele cseretetőt (ha azt is záros határidőn belül szétrágom, akkor többet nem!!! de nem baj, így is szeretem)
- evés után szeretem, ha üres a tányérom, ezért ha valamit nem kérek, akkor azt nem otthagyom, hanem odaadom Anyáéknak. Így a végén elmondhatom, hogy én mindent megettem
- ha valamit nem igazán kérek, akkor azért még át lehet verni engem, két dologgal lehet rávenni az evésre: 1, ha ígéretet kapok, hogy utána kapok pl. túró rudit, pudingot, krémtúrót vagy kekszet...2, ha az "egyet Anya, egyet Fanni" módszerrel eszünk (bár ezért ilyenkor figyelnem kell ám, mert Anya magának nem mindig ad, csak mondja )
- a fantáziám fejlődését mutatja pl. az, hogy az étellel már jatszani is tudok. Tegnap pl. egy paprika kapuba tettem bele a kis tepertő darabokat és mondtam is hozzá, hogy a tepertő bemegy a paprikába vagy a kapun (igazándiból ezt Anya sajnos nem írta fel, de kb. ezt mondhattam).
Kábé ennyi jutott most eszembe, most jöjjön még néhány tegnapi fotó:
- két cenzúrázott pancsizós kép, amint épp puzzle-zok...egyébként most épp kezdek rákapni erre a dologra
- Apával memóriajátékot játszunk, itt épp a két katicát keresem
- itt pedig épp sorbarendezem a memóriaköveket
- zöldségevés az új etetőszékemben (itt éppen kézzel eszek, de ha akarok, tudok ám kanállal és villával is enni, ma pl. Anya főzött fini paradicsomlevest csirkehusival, ezt simán bekanalaztam)
Hamarosan (talán egy hét múlva) megint jelentkezem, ígérem.
Puszi mindenkinek:
Fanni