Megint egész sokára jelentkezem, de ugye nem felejtettétek el hónap közepén nézni a híreket...hiszen ott rengeteget olvashattok rólam . Most pedig ismét nem leszek rövid, hiszen annyi minden történt mostanában, hogy csak na...még naplót írni sem volt időm

 Sziasztok!

Ott kezdem, ahol legutóbb befejeztem: imáááádok segíteni Anyának otthon. Itt például épp fincsi brokkoli pörköltet főzünk, meg segítek a kukászacskót is kicserélni...na jó, asszem, azért Anyának is csináltam egy kis munkát közben

  

Amint azt a legutóbbi hírekben olvashatjátok, nagyon szeretem a kirakós játékokat, már kezdek ráérezni az ízükre:

 Sőt, rajzolgatni is újrakezdtem...ráismertek az alábbi alkotásomra?

 Igeeeen, ez egy pöttyös labda. Na jó, még nem olyan tökéletes, mint amilyet Ti rajzolnátok, de azért ez már valami egy ilyen pici lánytól, ugye?

Március elején sok neves esemény volt: először is nőnapra kaptam szép virágot (Apától egy szélforgót, de még nem igazán jöttem rá, hogy ez mitől is olyan jó dolog, de erről psszt ), meg Kinder penguit (na ezt vajon hogy kell leírni ). Aztán jött Apa névnapja, meg az én névnapom is . Annyi mindent kaptam, hogy felsorolni is lehetetlen lenne, de azért megpróbálkozom (a teljesség igénye nélkül, nem akarok senkit megbántani, ha valami esetleg kimaradna): szóval kaptam csini melegítőt, játék babakocsit, Hófehérkés és állatos puzzlet, gyöngyfűzőt, baris tányérszettet evőeszközzel és pohárral, pancsizós állatokat, Bori és a kistestvér című könyvet, gyurmát, egy szép állatos könyvet, doktornő szettet és hozzá Bori orvoshoz megy című könyvet. Nagoyn szépen köszönöm még egyszer mindenkinek . Az ajándékok kibontásával már nem volt problémám, gyorsan ráéreztem az ízére .

Hatvanban Tata segített összeszerelni a babakocsit, de azért én is igyekeztem segíteni kicsit, aztán azonnal ki is próbáltam:

 

 A fényképezőnek nagyon tudok már grimaszokat vágni :

 Dédivel kb. másfél órán keresztül fotókat nézegettünk:

 Aztán Érden is volt ünneplés, itt épp próbálok puszit adni Ginának, ugyanis akkor épp pusziadós kedvemben voltam :

 A kapott doktor nénis szettel meg is vizsgáltam Emesét, teljesen egészséges, ezt állapítottam meg:

 

 Aztán sajnos viszont lebetegedett, de szerencsére gyorsan meggyógyult és képzeljétek, már felállt a napokban, így nemsokára már együtt rohangálhatunk . Itt ragadom meg az alkalmat, hogy leírjam én is, hogy FELÁLLTAM!!!!! Mármint térdelésből kapaszkodás nélkül  Nagoyn élvezem a dolgot, gyorsan rákaptam, Anya kicsit segített azért azzal, hogy mondta, mit is csináljak: térdelés, kezeket fel, egyik láb fel, felállás. A végén pedig hatalmas tapsvihar következett, úgyhogy ezt a mutatványt sokszor megmutattam ám, most már rögzült, anélkül is megy, hogy Anya segítene .

A gyurmás készletet is felavattuk, órákig képes vagyok játszani vele:

 

 A március 15-i hosszú hétvégén elmentünk kirándulni a Velencei-tóhoz Pákozdra. Fogtam a kis mackós hátizsákom, belepakoltam a kis vizemet és a baris poharamat és már sétáltam is. Egy kilátóba is felmentünk, de sajnos olyan sokan voltak, hogy Apáék nem engedték, hogy egyedül másszam meg a sok lépcsőt, így Apa ölében voltam kénytelen megtenni a fel és a le utat, hiába tiltakoztam...

   

 

 Végül egy játszóteret is találtunk, ahol kicsit játszottam, lovagoltam, meg felfedeztem a favonatot, de a csúszdával nem akartam közelebbi barátságot kötni. Ez azóta van, amióta egyszer rosszul érkeztem le a csúszdáról és seggre estem...volt már ilyen máskor is, de legutóbb annyira megijedtem, hogy azóta nem igazán merem megint kipróbálni...nem baj, más játék is van a világon, ugyebár

 

   

 Múlt hét közepe óta az udvarban végeztünk egy kis átalakítást, amiben néhány bácsi is a segítségünkre volt. A legjobb az egészben az volt. hogy Anya kivételesen megengedte, hogy kicsit áshassak a sziklakertben...hmmm...hát igen, azóta is azt csinálnám, csak sajnos a szép új sziklakertben már nem lehet...meg legújabb elfoglaltságom a kavicsok kiszedegetése lenne a sziklakertből, de sajnos Anya azt sem engedi, de azt azért kitartó próbálkozással sikerült elérnem, hogy megígérje, én is kapok majd kavicsokat, amiket pakolászhatok majd

 

 Végül pedig következzen néhány sztori, aranyos beszólás stb.:

- evésnél Anyáékat utánozva gyakran mondom ezt: ez nagyon fincsi

- elmentünk nekem nyári napellenzős sapkát venni, ha már itt a jó idő, Anya belépett egy boltba és egy szép ruhára ezt mondta: jaj de cuki...kis körbesétálás után megálltam a zokniknál és én is megszólaltam: "ez nagyon cuki"...Anyáék dőltek a röhögéstől

- szombaton elmentünk Tescoba nagybevásárolni, ahol is én a bevásárló kosárban foglaltam helyet és egyszer csak elkezdtem rugdosni a kosár elejét. Anya (vagy Apa volt? már nem is emlékszem) persze azonnal rámszólt, hogy nem szabad, de én megláttam egy másik babát ugyanígy ülni és rugdosni, így visszavágtam: "ő is jugdossa" és rugdostam tovább...de sajnos toábbra sem lehetett, ezzel nem győztem meg Anyáékat

- kezdek rájönni, hogy nem is olyan könnyű ez a magyar nyelv...annyi nem logikus dolog van benne ...például itt a retek kérdése...ha egyszer retket eszünk, akkor miért nem retke a neve, miért retek??? Vagy ha a múlt időt t betűvel képezzük, akkor az eszik igének miért nem ett a múlt ideje, a hozni igének a hozt, a vágni igének a vágt...illetve ha egyszer azt mondjuk, hogy Fanni leesett, akkor te miért nem leesettél??? szóval nem értem én ezt

- néha már a felszólító módot is helyesen használom, pl. mondtam már azt is, hogy "Anya, nyisd ki"

- a kérdésekre kezdek már válaszolgatni akkor is, ha igen lenne a válasz...az igen szócskát ugyan még nem használom, de azért megoldom ám ezt a feladatot is: pl. megeszed? meg, kihozzam? ki

- néha szótagolni van kedvem, a minap pl. azt mondtam: pa-ja-csin-ta

- azt nem is írtam, hogy voltunk kint a hosszú hétvégén a budaörsi reptéren is, ahol kis sétarepülőket meg szétszedett repülőket lehet közelről megnézni. Mivel nagyon szeretem a repcsiket nézegetni fent az égen, ezért Anyáék gondolták, hogy ezt is biztsoan élvezni fogom...el is mentünk és nagyon lelkes voltam...egy darabig...a vízválasztó az volt, amikor két kisrepülő elindult...ettől annyira megijedtem, hogy sírva fakadtam és már nem is akartam közelebbről megnézni a többi repcsit...de ami a legviccesebb, hogy elmenni sem akartam, szóval tőlem zengett az egész rét  Viszont nagyon jó beszólásokat itt is produkáltam: például mikor megérkeztünk, akkor ki akartam fejezni csodálatomat a repülők méretével kapcsolatban és ezt mondtam: milyen akkojaaaaa!!!!! Mármint értitek, hogy mekkora . Meg a repcsi propellere az nekem a forgatója volt

- van azonban egy jó oldala is a magyar nyelvnek: elég ha egymás mellé dobálom a szavakat és egy értelemes mondat jön ki belőle: pl. a szeles reptérlátogatás után beszálltunk a kocsiba és ezt mondtam: "itt nincs hideg máj bent"

- végül pedig, de nem utolsó sorban Anya kedvenc párbeszéde velem mostanában: Mit álmodtál? Kejeket és elgujult a nyuszi. Hogy ezt honnan szedtem, ne kérdezzétek, Anyáék is tanácstalanok ezügyben, mindenesetre olyan jókat kacagnak rajta

Ennyi fért bele a mostani híradásomba, felébredtem, megyek gyorsan uzsonnázok és futok kifelé a jó levegőre!!!!

Puszi mindenkinek:

Fanni

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés