Sziasztok!

Először is ugye mindenki tudja, milyen nap van ma? Mert én már igen és a hírekben is megemlékeztem erről a szép napról. Még egyszer nagyon boldog Anyák napját, Anya, érdi és hatvani Mama és Dédi!!!

Legutóbbi jelentkezésem óta annyi érdekes dolog történt és annyi fotó született, hogy azt hiszem a fotók segítségével fogok mesélni, mert így remélem, semmi fontos nem marad ki . Szóval legelőször is volt néhány családi ünnep, amit megünnepeltünk, Dédi születésnapját, Anya névnapját és Apa születésnapját. Sőt, képzeljétek, állítólag nemsokára lesz nekem is a születésnapom, amin Dédi sajnos nem tud ott lenni, ezért megköszöntött engem előre. Isten éltessen még egyszer mindenkit!!! Ünnepeltünk otthon, Hatvanban és Érden, íme néhány fotó:

- itthon Apát sok-sok ajándékkal (és Anya által írt versikékkel) leptük meg

 - itthon nem készült torta, de azért a gyertya és a süti nem maradhatott el

- ünneplés Hatvanban, a három szülinapos (ha magamat már előre beleszámítom ), még virágot is kaptam

   

 - Apa és a torta Érden

- első, idő előtt megkapott szülinapi ajándékom, amibe azóta már minden labdát belepróbáltam és csak egy nem ment bele

Múlt hétvégén húsvét alkalmából járt nálunk a nyuszi is, illetve nemcsak nálunk járt, hanem Hatvanban és Érden Dombosvárosban is, nem értem, hogy jutott el ennyi idő alatt ennyi helyre, ráadásul mindenhol hagyott nekem valamit:

 - ünnepi asztal otthon (sajnos az ajándékkeresésről itt nem készült fotó)

 - húsvéti ajándékkeresés Érden és játék Emesével az új közös játékkal (igaz, én megpróbáltam kisajátítani, de Emese nagyon ügyesen megszerezte az egyik karikát)

 

- nyuszi hopp

- tojáskeresés Hatvanban, itt nem volt egyszerű dolgom, mert a nyuszi nagyon szépen elrejtette a fűben a tojásokat

   

Tegnap pedig szintén nagy esemény történt, elmentünk Emese nagypapijához, Levente bácsiékhoz, ahol nyuszikat simogattam, ezt nagoyn élveztem ám:

 - ő itt Natalie, akivel nagoyn összebarátkoztam

- nyuszit simogattam és etettem

  

- de én is megfogtam ám a nyuszit

- a kedvencem mégis a ki-be mászkálás volt, ami persze egyedül nem ment, csak szerettem volna...

- három grácia hintázik

Néhány egyéb fotó és érdekesség:

- nagyon be tudok dühödni, ha viszket valami, ilyenkor kiabálok (vagy sírok ), hogy "nagyon büszket" és szaladok egy vakarásért...

- tegnap Anyáék átrendezték a szobámat, a kiságyam új helyre került. Nem értem, miért volt erre szükség, mindenesetre nekem nagyon tetszik az új helyem, szép új Micimackós szőnyegem van és sok-sok állat a falon, amit Anya csinált sajátkezűleg:

     

- súlyban most megint 12,6-12,7 kg körül vagyok, magasságban pedig tartom a kb. 92 centit

- még mindig szorgalmasan segítek Anyának az otthoni teendőkben, itt éppen a szennyesemet készítem elő a mosáshoz

 - gyurmasüni készítés

- "építsünk kajámot az ájjatoknak!" 

- már kezdek ismerkedni az r betűvel, igaz, egyelőre csak a "párna" szóban próbálgatom, de abban már biztosan nem j-t mondok, hanem valami átmenetet a j és az r között

- az egyes szám első személlyel is ismerkedek, egyre gyakrabban használom, kb. 3-4 alkalommal egy nap (ez már több, mint eddig, de még mindig kevés, mindenesetre kezdetnek nem rossz). Sőt, Anyától eddig mindig egyes szám harmadik személyben beszéltem (pl. Mit csinál Anya?), de múlt héten egyszer nagoyn helyesen ezt mondtam: "Mit csinájsz, Anya?", persze ezért nagy-nagy puszit kaptam

- a pusziosztásnak sem vagyok már annyira ellene, mint eddig, este már jár a jóéjtpuszi Anyáéknak, de más is kap általában, ha kér

- elkezdtem énekelni, egyelőre a hinta-palinta és a boci-boci tarka kezdetű dalocskákat, két napja pedig már szinte egész nap ezeket dúdolgatom, itt is épp ezt csinálom

- játék a mondókás kártyákkal, már kedvenceim is vannak

- "matjicázzunk", azaz nézzük meg a dzsungeles könyvet és ha van, ragasszunk bele matricákat

- tévénézés Papával, itt épp egy űrhajós filmet nézünk, de sajnos ez egy kivételes alkalom volt, azóta is keresem az űrhajókat

 - pénteken voltunk Kerekítőn, ahol Klári nénivel sokat énekeltünk és mondókáztunk, nagyon élveztem, összesen négyen voltunk (10 hónapos kisfiú, 20 hónapos kislány és 26 hónapos kisfiú), de én voltam a legmagasabb (egy fejjel magasabb mindenkinél) és még csak én beszéltem

- mozgásfejlődésben nem sok újdonság történik, kedvencem továbbra is a lépcsőzés, amit már fel-le is teljesen egyedül művelek, de rákaptam a páros lábbal ugrálásra (akár kettőt-hármat egymás után), Tündivel már próbáltam bukfencezni is (nem egyedül, segítséggel!!!), ez is nagyon tetszett, a motorozást viszont most nem szeretem, inkább fúlön ragadom a nyuszis motoromat és így vezetem körbe-körbe a ház körül.

Most ennyi jutott eszembe, puszi mindenkinek:

Fanni

 

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés