Sziasztok!

Amint azt ígértem Nektek, Anya összegyűjtött néhány párbeszédet, aranyos beszélgetést stb., amiben én is közreműködtem, így gyorsan elküldöm ezt Nektek (dőlttel és aláhúzottan jelzem azt, amit én mondok, bár asszem, e nélkül is rájöttök majd ). Mivel szinte egész nap dumálok (még akkor is, ha senki nem figyel rám), ezért nemhogy a szavakat, már a mondatokat sem tudja Anya jegyzetelni...ezért a következő szösszenetek tényleg csak kiragadott példák a mindennapokból.

ha valamit nem szabad birizgálnom, akkor arra ezt mondom: Anyáé, Apáé

azt is tudom például, hogy szobanövényeket (az én szövegezésemben: vijágokat) nem bántjuk, egyszer az egyik újságban láttam egy babát, aki birizgálta az ott lévő cserepes virágot, én azonnal rá is szóltam: nem bántjuk a vijágot

szeretem nézni, ahogy Anya be- és kipakolja a mosogatógépet, de tudom, hogy nekem nem szabad, ilyenkor oda állok és ezt mondom: Fanni nézi, nem pakolja

a ragokat eleinte egész helyesen használtam, de mostanság aranyos dolgok jönnek ki a számon: Anyáon (Anyán), farkája (farka), sok-sok vijágok, szétszakattad (szétszaggattad és szétszakadt is egyben)

egyes dolgokat a készítőjéhez kötök: Tünde csinájta a tökjámpást, Apa csinájta a széket, Apa csinájta a vijágokat

ha épp olyan hangulatban vagyok, elmondom, mit ettem, persze csak ha kérdezik

ha a játékokat pakoljuk el este és lefektetjük a babát, betakarom, megsimogatom és mondom neki, hogy jó éjszakát (persze ehhez hasra kell fektetni, hisz aludni csak úgy lehet, ugye? )

reggel pedig fel is ébresztem (amikor épp nem felejtem el), mondom is neki, hogy ébjesztő, meg hogy jó jeggejt

megtanultam bólogatni, néha mondom is hozzá, hogy igen, de ez még nagyon ritka

sokkal gyakrabban használom a nemet, néha még az igen helyett is...sőt kedvenc szórakozásom, hogy mondok valamit (pl. futás a bijije vagy kéjsz vizet), aztán gyorsan hozzáteszem, hogy nem...ilyenkor ez tényleg nemet jelent ám

már magamnak is kezdek utasításokat adni: ha felmászok a létrára, akkor mondom magamnak, hogy léccives szájj le onnan, hisz Anya is ezt szokta mondani

sőt, egész párbeszédet is képes vagyok magammal lefolytatni, pl. Mi van ottan? Kutya, Ki jött? Apa

sok fogalmat ismerek már és egyre gyakrabban helyesen is használom őket, pl. ha valami tetszik, arra azt mondom, hogy szép (sólámpa, virágok), ha meg valami ízlik, akkor az finom

néhány általam ismert fogalom (az összes valószínűleg nem szerepel a listán, de igyekeztem mindet megmutatni Anyának): fent, lent, itt, ott, ide, oda, fel, le, nehéz, könnyű, vizes, száraz, magas (érdekes, hogy ennek az ellentétét, az alacsonyt még nem tudja - a szerk.), kicsi, nagy (ezt használja alacsony, magas helyett is - a szerk.), messze (a közel sem megy - a szerk.), mögött, felett, alatt, mellett

ismerkedem a reggeli-ebéd-vacsora hármassal is, de nem igazán találom még el, mikor melyiket kellene használni

ha a kezembe akad egy üres műanyag üveg, akkor azt visszük a színes kukákhoz, úgy kell engem leállítani, hogy majd ha több összegyűlik, csak akkor megyünk

a nem bánt szókapcsolat egyre gyakrabban elhangzik, valami miatt nagyon félős lettem, nem értem, miért lehet ez, de remélem, hamar elmúlik majd...a legjobban a kutyáktól félek, de ha jön hozzánk egy bácsi, akkor tőle is sírni kezdek

ha valamit beütök, akkor már tudom is mondani, hogy beütötted, de azt is mondom ha kell, hogy meghajaptad a nyejved

a színekkel is szépen haladok, már biztosan megy a piros, sárga, kék, zöld, de egész jól megy a lila, rózsaszín, narancssárga, fehér, barna és a fekete is

a fentiekből azért remélem kitűnt, hogy egyelőre még mindent egyes szám második személyben (TE) vagy egyes szám harmadik személyben (Ő, Anya, Apa, Fanni stb.) mondok, hiszen úgy hallom mindenkitől...előfordul néha, hogy egyes szám első személyt (ÉN) használok, de ez csak akkor történik meg, ha valamit épp úgy tanulok meg, mert úgy hallottam

már kezdem megérteni az ok-okozati összefüggéseket, pl. ha nem akarok beülni a székbe, de azt mondják, hogy csak akkor kapok piskótát, ha beülök a székembe, akkor beülök

kezdek rákapni a szerepjátékokra, megetetem Totót, megitatom a nyuszit stb. Egyszer épp legóztunk, amikor valamit megnéztünk a kanapén (már nem emlékszem, mi volt az, de nem is fontos a történet szempontjából). Erre én felemeltem a legós pacit, odafordítottam és így szóltam: paci nézi

vannak már aranyos sztorik is, jöjjön itt néhány:

1. Anya a konyhában, én nekimegyek a nappaliban az ajtónak és sírni kezdek (Anya csak a koppanást hallotta)

Anya: Fanni, mi történt? Megütötted magad?

erre én odamentem az ajtóhoz, megsimogattam és ezt mondtam: Beütötted az ajtót

2. érdi mamáéknál voltunk Emeséékkel együtt, amikor is keresztanya tornáztatni kezdte Emesét, aki hatalmasat kacagott ezen, mindenki őket figyelte...mit volt mit tenni, én is odahajoltam megnézni, mi is történik ott, aztán hosszú figyelés után megkérdeztem: Mit csináj Emese?

Keresztapa: Tornázik. Te is szeretnél?

Erre én olyan gyorsan hanyattvágtam magam, hogy szerencse, hogy nem ütöttem meg magam...

3. itthon van saját bejáratú garázsom, ahová a taximat tarthatom (ajtó és a járássegítő között - a szerk.)...történt egyszer, hogy Anya egy nagy zacskót a kezembe adott és mondta, hogy vigyem a garázs elé...én szófogadó kislány lévén el is indultam vele és letettem a taxi helyére a garázsba (akkor épp máshol tároltam...)...egyszer csak hallom, hogy Anyáék nevetnek, de nem értettem, hogy min, aztán leesett, mert mondták, hogy nem oda, a másik garázs elé, azaz oda, ahol Apa tartja a kocsit

4. mostanában nagy kedvenceim a mondókák és gyerekdalok (http://www.youtube.com/watch?v=MxOEblYCzNM&feature=&p=60D3CD187A7474A3&index=0&playnext=1), amiket minden nap meg kell néznünk (ráadásul minél előbb, de azért az állatos ppt-k is jöhetnek)...egyszer amikor végignéztük őket, így szóltam: nincs több, megnéztük, ennyi mondókák

5. a fenti linken található gyerekdalok között van a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű is, amelynek az elején egy kismadárka sír, mert nincs párja...két napja ha meghallom ezt a dalt, akkor én is sírni kezdek, nem értem, eddig ez nem hatott meg ennyire (első nap még csak nyüszögött tőle, ma már sírt és mondta, hogy nem bánt...lehet, hogy fél tőle?! - a szerk.)

6. egyszer Anya kinézett a bejárati ajtón és ezt mondta: Milyen jó levegő van kint...erre én pár perccel később ezt kicsit átformáltam, ez lett belőle: ajtóban van a levegő

7. Anya gyakran mondja, hogy Apa este jön haza, ebből egyszer én ezt csináltam: haza van Apa

8. a telefonommal játszom: hájó!

Anya: Kivel beszélsz?

Én: Tejefonnal

Anya: És ki van a telefonban?

Én: Mama

Végül, de nem utolsó sorban, igyekeztem összegyűjteni azokat a mondókákat és dalokat, versikéket, amiket már elvileg tudok (lehet, hogy nem sikerült az összeset összeírni), de nem mindig van kedvem előadni

Cica-mica haj, hová lett a vaj...

1-2-3-4, te kis kutya hová mégy...

1-2-3-...-9-10, tiszta víz...

boci-boci tarka (2 versszak)

ec-pec kimehetsz...

csip-csip-csóka (ez volt az első)...

háp-háp-háp, jönnek a kacsák (6 versszak)

az összes leporelló könyvből tudok már részleteket

én kis kertem kertemben...

kerekecske, gombocska...

kerekecske, böködőcske...

cini-cini kisegér, minden lukba belefér

tente baba tente, itt van már az este

esik az eső, ázik a mező

süss fel nap...

ég a gyertya ég...

pont, pont, vesszőcske...

Pista bácsi fűrészel...

fújja szél a fákat...

malomkerék négy küllő...

hinta-palinta...

zsip-zsup...

sétálunk, sétálunk, egy kis dombra...

bújj, bújj zöldág...

cirmos cica haj...

a fenti linken szereplő gyerekdalok-mondókákból is tudok már részleteket, pedig csak egy hete hallgatjuk

Ja és már van egy dal is, amit kezdek énekelni, mégpedig az Erdő-erdő-erdő, marosszéki kerek erdő kezdetűt, ebben van egy magas rész (cukrot adnék annak a madárnak), amit magas, vékony, már-már cincogó hangon adok elő...aki hallja, dől a röhögéstől ...nem értem, miért, hisz én csak énekelek

Ennyi voltam mára, ezzel le is zárom a 85. naplót. Remélem, kicsit belekóstoltatok, hogy beszéd terén hol is állok most, nemsoká másfél évesen, így megmarad az utókornak is, meg hát nekem is, ha majd nagy leszek, jó lesz ezt visszaolvasgatni...köszi Anya 

Puszi:

Fanni