2010.07.14. 08:54, csillazoli
Sziasztok!
Tudom, hogy nemrég jelentkeztem, de néhány dolog kimaradt, néhány fotó is kimaradt és azóta is történt egy nagy dolog.
Hogy ez utóbbival kezdjem: tegnap teljesen egyedül sikerült felállni sík terepen. Anyáék szerint már eddig ment volna a dolog, de nem igazán érdekelt. De tegnap kifelé menet a küszöbön felnyomtam a popómat és utána felálltam. Én mentem volna tovább, de Anya csak ott örvendezett mellettem, nem tudtam, minek örül így, aztán elmagyarázta és szépen megdicsért
A másik, ami kimaradt, hogy már egyedül fel tudok mászni a kanapéra és ott olvasgatok, ha megunom, lemászok (ez már régóta megy), hozok másik könyvet, megint felmászok és így tovább Ezt sikerült is Anyának képekben megörökíteni:
Aztán képzeljétek, kezdek rájönni, hogy a tükörben az a baba lehet, hogy én vagyok...mindig megnézem, hogy ugyanolyan ruhája van, mint nekem, ha van copfom, akkor neki is, szóval lehet, hogy ez nem is véletlen
Az evéssel kapcsolatban elfelejtettem írni, hogy mostanság sokszor sírok evés közben, mert folyton megharapom az ujjam...pedig Anya mindig mondja, hogy a kezemet vegyem ki a számból, miután betettem a falatot, de mivel még csak elöl tudok rágni, valamivel muszáj ott tartani a falatot, hogy ne essen ki, marad az ujjam...már nagyon várom, hogy kibújjanak azok a hátsó fogak, állítólag utána könnyebb lesz rágni
Egyébként mostanában megint nagyon kezdek Anyás-Apás lenni. Ha mindenki kimegy a látóteremből, az nem tetszik, sírni kezdek, ezért nem szeretem már a járókát sem...Anyáék szerint ez biztosan a szeparációs szorongásnak nevezett valami újabb hulláma és majdcsak elmúlik...
Végül pedig ami a beszédet illet: tegnap és már sikerült három "mondatot" mondanom, nem semmi egy ilyen kicsi lánytól, ugye? Ezek a következők voltak: "busz eme" mint "busz elment" (amikor hallottam, hogy elment az úton egy busz, akkor mondtam ezt); "Apa do" mint "Apa dolgozik" (ezt Anya szokta mondani, amikor hétközben napközben Apát keresem); "ke mo" mint "kezet mosunk" (ezt akkor mondom, ha meglátom a csapot és a mosdót).
Végül íme még néhány fotó, amik bemutatják, mit csináltam múlt héten Hatvanban, amíg Anyáék távol voltak:
- sokat motoroztam az új nyuszis motorommal
- virágot szedtem
- megnéztem, lesz-e télire almám
- tyúkot símogattam
- hátitáskával sétáltam
- fotózkodtam a törpével
- hintáztam
Ja igen, még egy helyreigazítást is kell tennem: tegnapelőtt este Anyáék megmértek úgy, ahogy régen (fürdés előtt, ruha nélkül) és a súlyom 10,2 kiló volt, ezért az előző naplóban írt adat biztosan túlzás volt részemről...igaz, az nappal, ruhában mértük úgy, hogy én álltam a mérlegre.
Puszi mindenkinek:
Fanni
Gratulálunk, pici lány, nagyon szépen fejlődsz. okosodsz, csak így tovább. Puszilunk: érdi mamáék