Sziasztok,

Gondolom már mindenki visszafelé számolta a napokat az elmúlt héten és nagyon várta a napló következő részét. Köszönöm a türelmet a hosszú várakozásért, bízom benne, hogy mindenki megérti, hogy nekem is kell egy kis vakáció a sok munkát követően 

A legutóbbi jelentkezésem óta tehát két hét telt el. Ez állítólag elég sok idő,  így nem könnyű visszaemlékezni mi is történt ebben a két hétben, de azért megpróbálom.

Az első héten még otthon voltam egészen vasárnapig. Ezen a héten már egészen kezdtem belejönni a fürdésbe. Aztán a második héten valami megint elromlott, mert most megint nem szeretem a pancsit. Pedig Anya még énekelni is szokott nekem, hogy elterelje a figyelmemet, de hiába...

Ezen a héten kezdtem el felfedezni egy érdekes dolgot: néha amikor kalimpálok, akkor két ilyen izé az arcom elé jön. Nagyon furi, Anyáék azt mondták ez az én kezem, csak akkor nem értem, hogy miért tűnik el időnként.

 Sokszor voltam kinn az erkélyen is. Elég nagy a hangzavar, de miután sikerül elaludnom, akkor már a legnagyobb kopácsolás sem ébreszt fel. Már ébren is élveztem odakinn. Itt éppen Apával beszélgetek:

Apa megpróbált zongorázni is nekem, de szerintem teljesen rosszul csinálta, így aztán megmutattam neki hogyan is kell:

Anya pedig kitalált egy nagyon jó pozitúrát, ahol mindig nagyokat rötyögök vele:

Sőt anyira élvezem, mikor Anyáék ágyában vagyok, hogy egyik reggel Apát sikerült is lelöknöm és elfoglalhattam a helyét:

A kezemen kívül a másik érdekes új találmányom, hogy nem csak a kezeimet lehet a számba venni, hanem bármit, ami a kezem ügyébe kerül. Na, rám aztán nem lesz panasz, minden meg fogok kóstolni  (ezen móka eredményeképpen folyamatosan tiszta nyálak vagyunk - a szerk.)

Ahogy a legutóbbi naplómban már említettem, voltam nyaralni is Szilvásváradon. Bár csak néhány napra mentünk, de nagyon sok mindent kellett összepakolnom. Én még szerettem volna a kis székemet a járókámat és a játszószőnyegemet is elvinni, de Anyáék azt mondták azok már nem fognak beférni. Sebaj, azért így is jól éreztem magam. Az Arcképcsarnokban sok képet találtok a nyaralásról.

Egy szobában aludtam Anyáékkal, volt egy kis rácsos ágyam is. Ott aludtam Anya mellett, aki nagyon örült, hogy éjszaka csak ki kellett nyújtania a kezét és már vissza is tudta a számba tenni a cumimat, nem kellett mászkálni. Sokat sétáltunk. Az egyik nap felmentünk a fátyol vízeséshez, ami oda vissza 8-9 km-es túra. Anyák panaszkodtak, hogy elfáradtak, de nekem nem volt izomlázam, sőt kipehentebb voltam mikor visszaértünk, mint mikor elindultunk (majdnem végig aludt - a szerk.) És képzeljétek majdnem minden este és reggel lementem Anyáékkal reggelizni és vacsizni is. Ők ettek én meg bámészkodtam vagy aludtam.

Annyira megtetszett a hely, hogy sikerült elérnem, hogy októberben visszamenjünk pár napra.

Az elmúlt két hét alatt rengeteg időnk volt fotózni és fotózkodni, ezért az Arcképcsarnok sok-sok új képpel bővült, ajánlom figyelmetekbe

Azt mondják, hogy ismét növekedési periódusban vagyok (emlékeztek? 5-6 hetesen is volt egy ilyen időszakom...), állandóan csak ennék, visszatértem a három órás evésekre, és ez az éjszakákra is értendő. Hiába, nem is értem, hogy bírtam ki eddig ennél ritkább evéssel?!  Az eredmény a lenti képen látható: ismét nagy a pocim , de engem nem zavar, csak a rucikba beleférjek

A mostani hétvégén pedig voltunk hatvani nagyiéknál. Nagyon jól éreztem magam, nem unatkoztam, folyton volt kivel beszélgetni, rötyögni, meg mindig volt mit nézni. Szombaton nagypapa valami fura szerkentyűn sütött ebédet, nagyon jó illata volt, Anya azt mondta, hogy nagyon fini volt.

  

Aztán kiderült, hogy minek ez a nagy felhajtás: nagypapa és nagynéném születésnapját ünnepeltük. Nagyon boldog születésnapot még egyszer!!! Persze a torta feliratát nem értem, de állítólag a számok mindkettejük korát jelzik. Remélem, Ti értitek  

Sajnos nem készült kép nagynénémről és rólam, de elcsíptem őt a lenti szerkentyűvel. Úgy megijesztett, először azt hittem, hogy valami szörny van a házban, de aztán kiderült, hogy nagynéném épp a haját szárítja. Persze, nem tudom, minek, Apa nekem nem szokott ilyet csinálni, csak megtörli a fejemet (jó kis fejmasszázs :-D ) és készen is vagyok...minek ezt túlbonyolítani :-D

Egész régen készült rólunk hármunkról fotó, ezért Hatvanban erre is sort kerítettünk. Anya már régóta vágyik a lenti fotóra, Apa pedig elég nehezen értette meg, hogy akkor ez most hogy is fog kinézni :-) Jól nézünk ki, ugye? Szép a mosolyom is, ugye?

 Egy hét múlva ismét jelentkezem, addig pár napra megyünk az érdi nagyiékhoz.

Puszi:

Fanni baba

Ui: remélem, hogy e napló hosszúsága mindenkit kárpótolt a hosszú szünetért :-)

Ui2: majdnem lemaradtak az adatok: a súlyom 5,75 kg, a magasságom 63 cm

Ui3: jó hír, hogy a szemem úgy tűnik rendbejött (végre nincs több birizgálás), illetve Anya vérnyomása is úgy tűnik visszaállt a normális kerékvágásba (nekem semmi közöm ahhoz, hogy kicsit rendetlenkedett :)))

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés