Sziasztok!

Immáron 15 hónaposan összefoglalom Nektek a legutóbbi hetek történéseit. Először is ajánlom figyelmetekbe a hírek 15 hónapos bejegyzését (aki rendszeresen kapja hírleveleimet, már biztosan olvasta ), amelyben a szokásos hófordulós helyzetjelentést olvashatjátok. A következőkben pedig ismét témakörök szerint haladok szépen sorban, így lesz logikus és remélem, nem marad ki semmi. 

Haj: mint azt az előző szmájliból is láthatjátok vagy gondolhatjátok, a hajam már igencsak megnőtt az utóbbi hetekben, a melegben folyton tiszta víz, ezért Anya cifrábbnál cifrább hajviseleteket talál ki nekem. Sőt, már lófarkat is lehet kötni.  Persze, azért már ahhoz elég okos vagyok, hogy gyorsan rájöjjek a turpiszságra és egy mozdulattal kivarázsoljam a hajgumit a hajamból, ezért mostanában Anya már letett erről a próbálkozásról. 

   

Apa itthon: múlt héten Apa szabin volt, ezért kicsit végre hármasban lehettünk, Anya, Apa és én. A legnagyobb élmény az Állatkert volt, ahol élőben megszemlélhettem a sok-sok állatot, amit már könyvekből ismerek...igaz, nem igazán ismertem meg őket, de azért Anyáék segítettek. Még kecskét is simogattam, ezt nagyon-nagyon élveztem, mindegyik kecskéhez odamentem és mondtam is, hogy "simo" . Kábé három órát voltunk ott (a két nappali alvás között), ennek nagyjából a felében nem akartam én babakocsiban üldögélni, inkább kiszálltam (ilyenkor mondom is, hogy "kiszájsz") és sétálgattam, meg tologattam a babakocsit. Teszek is fel róla fotókat. Először gondoltam, hogy kommentálom őket, de aztán rájöttem, hogy Ti biztosan felismeritek az állatokat (meg minket is ), úgyhogy végül íme kommentár nélkül:

 

   

     

Anya, papagájok:

Kukucs, megtaláltok a képen ?

Egy kis hűsölés (ezt többször is kértem megismételni, annyira tetszett):

 ja, ez nem az állatkerthez tartozik, már egyedül iszom a reggeli tejcsimet

A nemzeti ünnepen átmentünk Battára, ahol megnéztük a kirakodóvásárt, itt is készült néhány fotó az új pacimmal:

   

Múlt héten egyszer érdi mamáéknál aludtam, de nem könnyítettem meg a dolgukat, mert 4-5-ször is felébredtem, de csak ittam és már aludtam is tovább. A hétvégén találkoztam unokatesómmal és keresztapuékkal is, kicsit meg is simogattam Emesét, de többnyire a játékaimmal játszottam. És végre papa is hazajött a kórházból, így vele is lehettem kicsit, jupíííí. Délután egy nagyot sétáltunk, még egy nagy-nagy dombról is lejöttem, persze Anya és Apa azért fogta a kezemet. Képeket majd legközelebb teszek fel erről a nagy eseményről, mert még meg kell őket szereznem Emesétől . De most nézem, hogy már Emese fel is tette a blogjára a fotókat, ezért ott már előzetest kaphattok  (bal oldalt megtaláljátok a linket hozzá).

Két hete voltunk a hatvani mamáéknál is, ott is nagyon jól éreztem magam, de fotót nem találok róla...Anyáék ott mindig lemaradnak a fotózással, majd rájuk pirítok kicsit .

Alvás: az alvással még mindig hadilábon állok, mindenki azt mondja, hogy vegyek példát Emiről, mert ő már csak egyszer ébred éjszaka...ennek örömére az elmúlt héten háromszor is átaludtam az éjszakát, hogy megmutassam, én ilyet is tudok ám . Általában azonban 2-3-szor ébredek, kérek inni ("ké ké vizet"), aztán ha ittam, akkor kérem a cumikat ("cummi", "másik") és már alszom is. Éjszaka általában 11-12 órát alszom, nappal pedig elég változó, múlt héten 2 nap csak egyszer aludtam nappal másfél órácskát, de úgy döntöttem, hogy az nem elég, ezért gyorsan vissza is tértem a két alvásra .

Védőnéni és doktor néni látogatás: az elmúlt két hétben meglátogattuk a védőnénit, majd a doktor nénit is. Most kivételesen mindkét helyen jól éreztem magam, pedig még szurit is kaptam, de csak egy kicsit sírtam, aztán már mentem is játszani az ottani játékokkal. Ezek annyira megtetszettek (pedig nekem is van itthon olyan játék...), hogy nem is akartam hazajönni . A védőnéni szerint már 10,57 kiló vagyok és 82 centi. A doktor néni nagyon kedves volt, tőle most kaptam először oltást és nagyon szimpi volt, mert a karomba kaptam a szurit, mint a nagyok. Ez az oltás a rubeola, mumpsz és a kanyaró elleni oltás (ezek nem tudom, mik, ezt most Anya diktálta). Ennek állítólag majd csak ezen a héten, a hét vége felé fog kijönni a hatása, ami lehet láz, megfázásos tünetek és kiütés is, de megkérdeztük a doktor nénit, azt mondta, hogy nem fertőző, úgyhogy nem kell bezárkózni a házba szerencsére. Eddig egyik oltástól sem lett semmi bajom, remélem, ezt is megúszom .

Időjárás: hát igen, most külön fejezetet kell ennek is szentelnem, mert a szokásosnál szélsőségesebb időjárás jár felénk mostanság. Az egyik végletet egész jól tűröm, ez pedig a kánikula. Ilyenkor a nap fénypontja a pancsizás , amelyhez ilyen csini pelusom van:

 

A hajam ilyenkor eléggé megváltozik, tiszta víz, de Anya olyan vicces dolgokat tud vele művelni , nézzétek csak:

 

A másik véglet az eső, szél, dirr-durr (ez a dörgés az én nyelvemen) és a villámlás. Egy hét leforgása alatt 4-szer volt ilyen csúnya idő, de szerencsére ebből én hármat átaludtam, csak a legutolsónál voltam ébren, mert az épp nappal volt. Hááááát, nem tetszett, nagyon nyűgös lettem tőle és a nagy fények és a nagy dirr-durrok nagyon nem tetszettek, meg is ijedtem tőlük!!! . Szerencsére azóta nem volt több ilyen idő. Az első vihar sajnos nagyobb kárt is okozott, egy-két dolgot meg kellett javítani, de szerencsére mi jól vagyunk és Anyáék azt mondták, hogy ez a lényeg...akkor szerintem is .

Kedvenc játékaim: nos igen, ezen a kérdésen nagyon el kell töprengenem, mert ha játszom, akkor azt így teszem :

Ebből kicsit nehéz lenne megállapítani, melyik is a kedvencem, de azért néhányat megpróbálok összeszedni. Először is a legújabb hóbortom a ruhaszárító csipesz, illetve azok pakolgatása, szín szerinti válogatása:

Aztán nagyon szeretem tologatni az autómat, néha rá is ülök, de jobb tologatni, így hatékonyabb :

Még mindig szeretek pakolni, a következő képsoron éppen a párnákat pakolom egymás tetejére, a végén pedig szeretek rájuk csüccsenni:

   

Egy pár napig a járókám sátorként funkcionált, ahová szerettem elbújni, sőt, Böbe babát is folyton ki-be hurcoltam a sátorba:

   

Szeretek még pancsolni, de nem ám kádban vagy medencében, hanem kint a pocsolyában (pl. locsolás után). Anyáék persze ezt mindig pancsi előttre időzítik, így rögtön ugorhatok fejest a kádba, képletesen szólva . A formabedobókkal is egész jól elboldogulok, az elefántomba az öt formát már szépen bedobom, teljesen egyedül, azaz én keresem meg a lyukat is a formához . A toronyépítés még mindig nagy kedvenc, ma kaptam sok-sok építőkockát, így most már kedvemre gyakorolhatok .

Ja igen és a legfontosabb, azzal ha segíthetek, bármire rá lehet venni, itt például épp feltörlöm a földet Anya kérésére:

Végül, de nem utolsó sorban, rátérnék a beszédre, amiben szintén sokat fejlődtem legutóbbi jelentkezésem óta. Anya már nem is számolja a szavakat, 220 körül feladta a jegyzetelést, de azóta is tanultam ám már újakat . Legújabb hóbortom (de lehet, hogy erről már írtam Nektek), hogy mindent ismétlek és folyton jár a szám, akár érthetően, akár érthetetlenül, de nekem folyton mondanom kell valamit . Az érthető dolgokkal pedig folyton elámítom Anyáékat, gyorsan fel is sorolom, hogy pontosan mikkel:

- már nemcsak szavakat, hanem szókapcsolatokat vagy mondatokat is utánozok,

- egyszerű mondatokat már magamtól is mondok (pl. fúj a szél, esik eső, busz ement - ez volt egyébként az első mondatom -, fűnyíjó tojja - mármint bácsi tolja a fűnyírót - stb.),

- egyszerű kérdésre már értelmesen válaszolok, illetve már akár párbeszédet is lehet ám velem folytatni, mint pl. (A=Anya vagy Apa, F=Fanni, azaz én ):

          A: Hova megyünk? (ha aludni megyünk éppen)

          F: Cumihoz.

vagy  A: Fanni, mit látsz?

          F: Lámpát.

vagy  F: Kimegy (épp állok a kapunál és szeretnék kimenni)

          A: Most nem megyünk ki, mert zárva van a kapu.

          F: Kucs (azaz kellene a kulcs kinyitni).

vagy  A: Fanni, Te olyan, de olyan huncut vagy (épp valami huncutságot csináltam)

          A: Fanni, mi vagy Te?

          F: Kincse mamának.

          A: És még mi vagy?

          F: Bogákája (mint bogárkája)

          A: Kinek?

          F: Papának.

vagy  A: Anya hoz Neked ruhát.

          A: Fanni, mit hoz Anya Neked?

          F: Juhát (mint ruhát).

- mint a fentiekből már kiderülhetett, egyes ragokat már egyész gyakran (persze még nem mindig) értelemszerűen használok, ezek a következők: é (mint Anyáé, Apáé, ezt akkor mondom, ha valamivel nem igazán szabad játszanom), hoz-hez-höz (mint Anyához, Apához, cumihoz), nak-nek (mint Anyának, Apának, babának - ez volt egyébként az első helyes ragozásom), t (mint lámpát, ruhát), ba-be (mint konyhába),

- a mondókákból már nemcsak egy-egy szótagot tudok, hanem már akár szavakat, sorokat is, (azt már el tudom mondani, igaz, egyelőre még nehezen érthetően, hogy "Tente, baba, tente, itt van már az este", illetve "Cini-cini kisegér, minden lyukba belefér"), 

- egyes fogalmakat is kezdem megérteni (nagy, nehéz, üres, vizes, száraz),

- illetve a zöld szín mellett már a pirosat is kezdem kapisgálni,

- a tükörben már egyértelműen tudom, hogy Fanni baba néz vissza és hogy az én vagyok,

- már tudom a nevem, a lakóhelyem és az korom, ha kérdezik (és ha épp nem vagyok szégyellős ),

- néhány dolog azonban már nagyon beleivódott az agyamba és sehogysem tudom őket kitörölni, most kettő ilyen jut eszembe: ha Apát nem látom, akkor "Apa do", azaz dolgozik, illetve ha megkérdezik, hogy mit eszek, akkor a válasz "kóbá", azaz kolbászt. Ilyen volt még a "Mit kérsz? Vizet." párbeszéd is, de lassan ezt már sikerül átalakítani, hogy a tényleges igényeimet fejezzem ki...hiába, ha erről van szó, nagyon találékony vagyok .

Lassan a végére értem naplóbejegyzésemnek. A mozgásra most nem igazán fektettem nagy hangsúlyt, mert abban sokat nem változtam, talán kicsit biztosabban járok és szaladok, nem esek el mindenben, szépen kikerülgetem a földön szanaszéjjel hagyott játékaimat, illetve a zoknit már kezdem tanulni, hogy is kell felvenni. Eddig addig jutottam, hogy a szárát szét kell húzni és úgy kell a lábamhoz tenni, de valahogy tovább még nem jutok...na majd még ezt gyakorolom és megfigyelem, Anyáék hogy is csinálják .

Most már tényleg befejezem, puszi mindenkinek:

Fanni

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés