Sziasztok!

Sajnos apa ma reggel elutazott Prágába, utána meg megy dolgozni, így megkértem anyarabszolgát, hogy most egy darabig hadd diktálhassam neki a naplómat. Előfordulhat, hogy a stílus kicsit más lesz, de ez azért van, mert folyamatos cenzúrázásnak vagyok alávetve…Apa, már most nagyon hiányzol!!!

Szóval ma reggel megérkezett a hatvani nagymama és nagypapa, állítólag azért, hogy anyának segítsenek, de folyton körülöttem sündörögnek J Délelőtt sokat sírtam, de nagypapa olyan jól megnyugtatott…fura pózban tett le aludni, eddig nem így aludtam, de ez most megnyugtatta a pocimat J És kiderült, hogy a fejemet én is tudom tartani, így nem kell folyamatosan feküdnöm, jobban szemlélhetem a világot J

A tegnapi nap ismét eseménydús volt. Szokás szerint tegnap is többször megvicceltem anyáékat pelusozásnál, de most ez az eddigieknél is jobban sikerült. Anya és apa egyszerre ugrottak hátra egy nagy rottyantásnál, jót nevettem rajtuk magamban, csak az a kár, hogy az a cucc, ami belőlem kijött, pont megállt a pelenkázó szélén, így nem lehetett teljes az örömöm.

Az esti sírás programot ismét beiktattam, pedig anya nagyon próbálkozott a szoptatással (szopiztam a kezem és ez állítólag azt jelenti, hogy éhes vagyok), de most kevesebb sikerrel. Amíg szopiztam, nyugodt voltam (hiába, jó ott feküdni J), de utána kezdtem elölről. Aztán a jól ismert módszerrel anyáék elmesélték, hogy nincs okom a sírásra, hiszen ettem, a pelus tiszta, büfiztem, így egy pillanat alatt el is aludtam, anyáék nagy örömére.

Egyébként tegnap nagy étvággyal ettem minden szopiztatásnál, összesen 470-490 grammot magamba nyomtam (ez ma is folytatódik, már 260 grammnál járok J), ennek meg is lett az eredménye, a mérleg szerint 3440 grammot nyomok, ez 6 nap alatt már 250 gramm és már csak 200 gramm a születési súlyig. Bele kell húznom…

A játszószőnyeg kezd egyre jobban megtetszeni. Apa nagyon kitartó volt, így gondoltam, örömöt szerzek neki és a halacskát már el is értem, ma majd újra próbálkozom.

És végre megszületett az első családi fotó, hát nem mutatunk jól így hárman? J

Ja, majdnem elfelejtettem, tegnap már nem volt annyira rossz a pancsizás, kevésbé sírtam, mint eddig, de ez a képeken persze nem látszik…pedig én próbálkoztam…

Azt hiszem, mindent leírtam, ha nem, akkor legközelebb pótolom.

Puszi.

Fanni