Sziasztok!

Annyi minden történt legutóbbi jelentkezésem óta, hogy mostani bejelentkezésemet több részre tagolom  Íme az első rész, amely a fejlődésemet foglalja össze kicsit több mint két évesen:

Beszéd terén a legnagyobb fejlődés, hogy állandóan dumálok, be nem áll a szám, főleg mondókázok, énekelek, kommentálom, hogy mit csinálok vagy csak egyszerűen érthetetlenül karattyolok. Egyre többet használom az egyes szám első személyt, már magamra is, de azért ez még nem mindig megy. Imádom a könyveket, továbbra is nagy kedvencek, legújabb kedvenceim a Thomasos és a Micimackós könyvek. Agyam még mindig olyan mint a szivacs, amit 2-3-szor hallok, azt megjegyzem, ez a többsoros mondókákra is igaz, utána pedig dől belőlem a sok mondóka (állítólag Anya is ilyen volt kiskorában, lehet, hogy ezt onnan örököltem ). Tudományom forrása továbbra is Anya, a Gyerekdalok, mondókák cd, a mondókás kártyák (ezekből folyton válogatok és viszem Anyának olvasni vagy énekelni, a legtöbbet már fel is ismerem kép alapján és magamtól elkezdem mondani, rajzfilmbéli dalok és a Kerekítő foglalkozások. Elkezdtünk ugyanis rajzfilmeket nézni, főleg Micimackóék a kedvenceim, de van Kisvakondos és Mickey egeres is, ezek általában 10-20 perces kis szösszenetek és nagyon tetszenek. A Teknős madárlesen című Micimacis részből például már jobban tudom a Teknős gitáros dalát, mint Anya . Ja, és már azt is meg tudom mondani, hogy melyik részt kérem, így végre azt nézhetek, amit én szeretnék . Kár, hogy Anya 2-3-4 részre korlátozza őket egy nap .

Nem emlékszem, hogy írtam-e már, de elkezdtünk Kerekítőre járni, amit Klári néni tart. Nagyon szeretem az ottani mondókákat és játékokat, Klári néninek igazán szép hangja van és mindig sok-sok hangszert hoz, amikkel elbűvöl. Ezeket a végén meg is lehet nézni közelebbről, na ezt nem szoktam kihagyni . Egyébként ott majdnem én vagyok a legnagyobb (egy kisfiú 5 hónappal nagyobb nálam, Menyus), de mivel mindenkinél legalább fél fejjel magasabb vagyok és állandóan dumálok, ezért én tűnök a legidősebbnek Anyáék szerint. Múlt héten Apa is elkísért minket, akkor vele csináltuk végig a játékokat, azt mondta, edzésnek nem is rossz, én vagyok a 13,5 kilós súlyzó . Ha ő nem jön, akkor az melegetős játékokat Klári nénivel szoktam csinálni. Az ottani dalokat és mondókákat is gyorsan megtanulom, múlt héten a délelőtt 3-szor hallot 3-soros mondókát délután kívülről fújtam, Anyáék már nem is emlékeztek rá.

Van még egy forrás, ahonnan meséket hallok, ez pedig Apa esti meséi. Ezek általában az általam már ismert meseszereplőkről szólnak (a legelsőben Micimackó kirándulni megy, magával hívja a többieket is és Füles beleesik a folyóba). Ezek annyira tetszenek, hogy továbbfejlesztettem őket, már nemcsak este kérem, hanem a nap bármely szakában bárkitől és bárkiről, akár élő, általam ismert személyekről is, sőt a mese folyását is befolyásolom, hogy ki mit csinál, hová megy, a mesélőnek csak színesítenie kell .

Egyébként imádok énekelni is már, sőt, pár napja Anyával együtt is hajlandó vagyok duettet énekelni, ilyenkor sokkal szebben és tisztábban énekelem a hangokat.

Hű, valami majdnem kimaradt, egy nagyon fontos dolog: kezdem egyre több szóban mondani az l és az r betűt, persze még nem mindenhol és nem tisztán, de már egyértelműen nem j-t mondok helyettük.

Hisztizés változóan van, vannak jobb és kevésbé jobb hetek, most épp egy jobbat élünk, de azért általában meg lehet velem beszélni a dolgot, illetve valamilve mindig rá lehet venni, hogy hagyjam abba. A figyelemelterelés tehát még nagyjából működik, de a hisztik nagy részében mostanában nemcsak Anyáéknak, hanem magamnak is ellentmondok (pl. hiszti a kanálért, ha megkapom, akkor a villáért, a kanál már nem kell, de ha a villa is megvan, akkor meg már az sem kell). Ez azért még ritka, de előfordul, és ez állítólag az igazi 2 éves dackorszak jele is már.

Mozgás terén sok változás nem történt, továbbra is kedvencem a páros lábon ugrálás, de ezt már akár percekig is képes vagyok művelni, illetve az egyedül lépcsőzés fel és le. A motorozás továbbra sem vonz, így motorjaim ott porosodnak, max. néha megfogom a kormányt és megsétáltatom őket.

Önállóság terén vegyes a kép, általában még nem akarok mindent egyedül csinálni, az utcán is többnyire fogom Anya kezét, ha sétálunk (másét eddig is fogtam, csak Anyáét nem akartam), viszont ha épp olyan kedvem van, akkor akár egy órán keresztül is elfoglalom magam a játékaimmal. Ilyenkor pedig végig jár a szám, természetesen . Ehhez egyébként az kell, hogy Anya épp telefonáljon valakivel vagy pedig egyáltalán ne is legyen ott, ne is lássam, mert akkor nem jut eszembe, hogy vele is játszhatnék...

Segítőkészségem továbbra is a régi, Anya nagyok sok mindent rám tud bízni, sőt, mivel már egyes becsukott ajtókat is már ki tudok nyitni (elég magas és erős is vagoyk hozzá), ezért már olyan dolgokat is meg tudok csinálni, ami egy másik helyiséghez kötődik. Természetesen nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyan apróságokra, hogy ezt vidd oda, azt hozd ise, ezt dobd ki a kukába, de múltkor már olyat is kért Anya tőlem, hogy a kezembe adott tiszta törcsit vigyem a wc-be és hozzam ide az ottani koszosat...ezt sikeresen meg is oldottam, közben egy ajtónyitással. De a házimunkában is segítek, segítek kukában zacskót cserélni, ha nincs benne és Anya valamit velem akar kidobatni, akkor reklamálok, hogy kell bele zacskó, segítek mosni, teregetni és a száraz ruhákat leszedni, a zoknit teregetése például az én feladatom és egész ügyes kezdek lenni már. Múlt héten kimostuk Zsófibaba ruhácskáit is, ezeket én tettem be szinte kivétel nélkül a mosógépbe, nem engedtem, hogy bárki is segítsen, közben pedig Anyának ott kellett ülnie, mert minden egyes darabot megvizsgáltam, megkérdeztem, hogy az milyen ruhája lesz Zsófinak és odamértem Anya pocijához, hogy ez nagoyn jó lesz Zsófinak, vagy megkérdeztem: "Zsófi, ez jó lesz ez a body? Akkor örülök" .

Egyébként már nagoyn várom Zsófit, folyton kérdezem Anyát, hogy Zsófi mit csinál, megsimizem a pocakját, de ha mocorog, akkor nem igazán érdekel, olyankor nem akarom odatenni a kezem, Anya szerencsére ezt nem is erőlteti. Egy fontos dolgot már tudok, illetve kettőt: meg tudom mutatni, hogy mekkora lesz Zsófi (ilyenkor mindig túl kicsit mutat - a szerk. ), illetve tudom, hogy sokat fog sírni, ja és azt is tudom, hogy hol fog aludni és melyik az ő szekrénye. Én ugyanis kaptam egy új szekrényt, a régit pedig odaadtam Zsófinak, a héten el is kezdjük feltölteni a ruhácskáival (a pici zoknik már bele is kerültek).

Temperamentumomat illetően kicsit lenyugodtam, már nem rohangálok annyit, inkább az egy helyben ücsörgős, főleg az olvasós, mesélős, szerepjátékozós játékokat szeretem. Már nem feltétlenül ijedek meg idegenektől, vagy ha igen, akkor egy kis beszélgetéssel gyorsan feloldódom. Felnőttek és gyerekek felé is nyitok, sokszor odamegyek valakihez, ránézek és csak úgy rámosolygok vagy odabújok hozzá. Játkaimat másokkal általában szívesen megosztom, úgy tűnik, túl vagyok már az önző korszakon, sőt, van hogy magamtól (vagy kérésre) odaadom másik gyereknek a kezemben lévő játékot. Szóval sokat nyíltam az utóbbi hetekben.

Bilizés terén ismét egy kis fejlődés történt, megint hajlandó vagyok ráülni a bilire, de csak azért, hogy az "ájjatos könyvet", azaz az Ablak-Zsiráfot megnézzük. Ha esemény van, akkor viszont felállok és kérek pelust. A kakit már előre jelzem, akkor is peluscserét kérek, ha még nincs benne semmi, én úgy érzem, hogy már igen...ezt még gyakorolni kell...

Számszaki adatok: kb. két hete kibújt a jobb alsó szemfogam, így már 14 fogam van, sajnos kicsit feketednek, a gyerekdoki szerint olyan, mintha vasat szednék, pedig nem is, Anyáék tervezik, hogy megyünk fogorvos bácsihoz is, hogy megnézze, mert sajnos nem túl szépek...a fogmosás azóta jobban megy, amióta kibújt ez a 14. fog, a bevált trükk: mindig kérem, hogy nézzük meg, mit csinálnak a fognyűvő manócskák, ehhez persze ki kell nyitni a számat, Anya meg addig sikálja a fogaimat. Súlyom 13,3-13,5 kiló, magasságom 93-95 centi, attól függően, hogy mikor hogyan sikerül megmérni.

Ennyi voltam mára, puszi mindenkinek:

Fanni